A szennyes ablak\u00fcveg tomp\u00edtotta a vil\u00e1goss\u00e1got. A f\u00e1radt f\u00e9nyben a rem\u00e9nytelens\u00e9g absztrakt \u00e1br\u00e1inak t\u0171ntek a falon elkent poloskatetemek. A szoba b\u00fatorzat\u00e1t rozzant fa\u00e1gy, akaszt\u00f3s szekr\u00e9ny, kopott kisasztal \u00e9s egy sz\u00e9k tette ki. Em\u0151ke az \u00e1gyon \u00fclt, h\u00e1t\u00e1t a halv\u00e1nyz\u00f6ld falnak t\u00e1masztotta. A lepukkant munk\u00e1ssz\u00e1ll\u00f3 az \u00e1tmenetis\u00e9g fullaszt\u00f3 \u00e9rzet\u00e9t keltette minden lak\u00f3j\u00e1ban. A szob\u00e1ban szomor\u00fa rend volt: az \u00e1gynem\u0171 be\u00e1gyazva, a padl\u00f3 felseperve, a ruh\u00e1k a b\u0151r\u00f6ndben.<\/p>\n\n\n\n
Az asztalon vibr\u00e1l\u00f3, kism\u00e9ret\u0171 t\u00e9v\u00e9t figyelte. A k\u00e9perny\u0151 egy ezerr\u00e9szes szappanopera k\u00e9tezredik epiz\u00f3dj\u00e1t sug\u00e1rozta. A sz\u00edn\u00e9szek gyenge j\u00e1t\u00e9ka miatt a t\u00f6rt\u00e9net \u00f6nmaga par\u00f3di\u00e1j\u00e1v\u00e1 v\u00e1lt. Em\u0151ke m\u00e9gsem kapcsolta el, hiszen mindegy volt. Csak az\u00e9rt n\u00e9zte, hogy ne \u00e9rezze mag\u00e1t megint olyan v\u00e9gtelen\u00fcl egyed\u00fcl, mintha \u0151 lenne a legutols\u00f3 t\u00fal\u00e9l\u0151 a F\u00f6ld\u00f6n. H\u00e1l\u00f3p\u00f3l\u00f3t, foszlott, de k\u00e9nyelmes f\u00fcrd\u0151k\u00f6penyt \u00e9s egy legal\u00e1bb k\u00e9t m\u00e9rettel nagyobb pizsamanadr\u00e1got viselt. A b\u0151re barna volt, a haja \u0151sz, megereszkedett mellei a has\u00e1n pihentek. Beg\u00f6rb\u00fclt h\u00e1ttal iszogatta reggeli k\u00e1v\u00e9j\u00e1t \u00e9s \u00f6r\u00fclt annak, hogy a szoba mened\u00e9k\u00e9ben v\u00e9gre nem kell m\u00e1snak l\u00e1tszania, mint aki. Ha odakint, a vil\u00e1gban megk\u00e9rdezt\u00e9k t\u0151le, hogy ki is \u0151, mindig akadt egy k\u00e9sz v\u00e1lasz: egy n\u00e9v, egy d\u00e1tum, egy sz\u00e1m. Ezt elfogadt\u00e1k, ezzel l\u00e9tjogosults\u00e1got nyert a l\u00e9tez\u00e9se a t\u00f6bbiek szem\u00e9ben. De \u0151 maga nem hitt ebben, nem hitte el, hogy b\u00e1rki kifejezhet\u0151 n\u00e9h\u00e1ny adattal. Ezek a dolgok sz\u00e1m\u00e1ra nem jelentettek az \u00e9gvil\u00e1gon semmit. Ha \u0151szint\u00e9n felelt volna valaha is erre a but\u00e1cska k\u00e9rd\u00e9sre, a v\u00e1lasz csup\u00e1n egy b\u00e1natosan elsuttogott \u201enem tudom\u201d lett volna.<\/p>\n\n\n\n
Cigarett\u00e1ra gy\u00fajtott. Behunyt szemmel sz\u00edvta le az els\u0151 slukkot, visszatartotta, hogy kicsit megsz\u00e9d\u00fclj\u00f6n, azt\u00e1n a f\u00fcst\u00f6t a fogai k\u00f6zt eregette ki. Ez olyasmi volt, amit j\u00f3l csin\u00e1lt \u00e9s el\u00e9gedetts\u00e9ggel t\u00f6lt\u00f6tte el. Mire a cigit v\u00e9gig sz\u00edvta, \u00fagy \u00e9rezte, k\u00e9szen \u00e1ll aznapi l\u00e9tez\u00e9s-adagj\u00e1nak m\u00e9lt\u00f3s\u00e1ggal val\u00f3 elvisel\u00e9s\u00e9re.<\/p>\n\n\n\n
Arcot mosott, a hideg v\u00edz ki\u0171zte bel\u0151le az \u00e1lmoss\u00e1g utols\u00f3 morzs\u00e1it. Megn\u00e9zte mag\u00e1t a t\u00fck\u00f6rben: vastag vonal\u00fa r\u00e1ncai csatorn\u00e1t k\u00e9peztek k\u00e9toldalt, szemg\u00f6drei sark\u00e1t\u00f3l futva. Tengerk\u00e9k szeme bar\u00e1ts\u00e1gosan csillogott \u00e9s ez feledtette az \u00f6reged\u0151 arc megviselts\u00e9g\u00e9t. 56 \u00e9ves volt, r\u00e1mosolygott \u00f6nmag\u00e1ra.<\/p>\n\n\n\n
A b\u0151r\u00f6ndb\u0151l tiszta feh\u00e9rnem\u0171t, p\u00f3l\u00f3t vett. Sz\u00fcrke kordnadr\u00e1got h\u00fazott, dereka k\u00f6r\u00e9 k\u00f6t\u00f6tte pul\u00f3ver\u00e9t. V\u00e9gigment a folyos\u00f3n, ahol a z\u00e1rt ajt\u00f3k a vesztesek nyomor\u00e1t \u0151rizt\u00e9k. A port\u00e1n bar\u00e1ts\u00e1gtalan arc\u00fa biztons\u00e1gi \u0151rnek adta oda a szobakulcs\u00e1t. Az \u0151r mintha csup\u00e1n egy l\u00e9lektelen, maszk\u00edrozott b\u00e1b lett volna, r\u00e1 sem n\u00e9zett, csak meredt tov\u00e1bb a t\u00e9v\u00e9 k\u00e9perny\u0151j\u00e9re.<\/p>\n\n\n\n
A Nappali Meleged\u0151ben ingyen reggelit lehetett kapni. Be\u00e1llt a v\u00e1rakoz\u00f3k hossz\u00fa sor\u00e1ba. Nem t\u00fcrelmetlenkedett, megszokta, hogy v\u00e1rakozik. A sorban \u00e1ll\u00e1s k\u00f6zben elk\u00e9pzelte, milyen sz\u00e9pen fog s\u00fctni odakinn a nap, ha majd igaz\u00e1n r\u00e1kezdi. S ha olyankor az ember v\u00e9gigfekszik az illatos f\u00fcv\u00f6n \u00e9s semmit sem csin\u00e1l, csak b\u00e1m\u00e9szkodik a vonul\u00f3 b\u00e1r\u00e1nyfelh\u0151kben, vagy ak\u00e1r a pillang\u00f3k k\u00f6nny\u0171 r\u00f6pt\u00e9ben, h\u00e1t az a legjobb dolgok egyike a vil\u00e1gon!<\/p>\n\n\n\n
K\u00e9t szelet vajas kenyeret, b\u00f6gre te\u00e1t kapott. Megk\u00f6sz\u00f6nte, viaszosv\u00e1szon ter\u00edt\u0151s asztalhoz \u00fclt. Senki nem k\u00edv\u00e1nt neki j\u00f3 \u00e9tv\u00e1gyat, de az\u00e9rt j\u00f3 \u00e9tv\u00e1ggyal fogyasztotta el a reggelit. A t\u00e1ny\u00e9rt \u00e9s a b\u00f6gr\u00e9t beadta a konyhaablakon. \u00c1gi, a vezet\u0151n\u0151 visszamosolygott r\u00e1 \u00e9s Em\u0151ke elrakta mag\u00e1nak a kedves gesztust, mert ez neki sz\u00f3lt, az \u00f6v\u00e9 volt, bizony\u00edt\u00e9ka t\u00f6r\u00e9keny l\u00e9tez\u00e9s\u00e9nek. Sz\u00e1m\u00e1ra minden egyes bizony\u00edt\u00e9k fontos volt, ahogy teltek az \u00e9vek, egyre fontosabb.<\/p>\n\n\n\n
A h\u00e1zb\u00f3l kil\u00e9pve megsimogatt\u00e1k az arc\u00e1t a napsugarak. Falhoz t\u00e1maszkodott, szatyr\u00e1t gondosan a l\u00e1bai k\u00f6z\u00e9 helyezte \u00e9s behunyta a szem\u00e9t. \u00c9rezte b\u0151r\u00e9n a l\u00e1gy sugarak pajkos t\u00e1nc\u00e1t, a szell\u0151 gyeng\u00e9d \u00e9rint\u00e9s\u00e9t. Szenderg\u00e9s\u00e9b\u0151l veszeked\u00e9s l\u00e1rm\u00e1ja riasztotta fel. K\u00e9t ittas sorst\u00e1rsa civakodott, belassulva az alkoholt\u00f3l. R\u00f6vid ideig n\u00e9zte csak a vit\u00e1t, melyet feleslegesnek, jelent\u00e9ktelennek \u00edt\u00e9lt. Sajn\u00e1lta \u0151ket, mert m\u00e9lt\u00f3s\u00e1gukat vesz\u00edtett\u00e9k a dulakod\u00e1sban.<\/p>\n\n\n\n
A hajl\u00e9ktalanok sz\u00e1m\u00e1ra fenntartott Munka\u00fcgyi Kirendelts\u00e9gen \u00f3r\u00e1k m\u00falva ker\u00fclt sorra. Az \u00fcgyint\u00e9z\u0151 nem tudott sz\u00e1m\u00e1ra munkalehet\u0151s\u00e9get aj\u00e1nlani, de biztos\u00edtotta arr\u00f3l, hogy a cs\u00f6kkentett \u00f6sszeg\u0171 \u00e1ll\u00e1skeres\u00e9si t\u00e1mogat\u00e1st m\u00e9g 6 h\u00f3napig foly\u00f3s\u00edtj\u00e1k a r\u00e9sz\u00e9re. A seg\u00e9ly helyett munk\u00e1t szeretett volna kapni, de sokan voltak az \u00e1porodott leveg\u0151j\u0171, sz\u0171k irod\u00e1ban, ez\u00e9rt nem kardoskodott. Amint kil\u00e9pett a f\u00e9nybe, megnyugodott. A napf\u00e9ny sok minden\u00e9rt k\u00e1rp\u00f3tolta.<\/p>\n\n\n\n
Az utc\u00e1k betontenger\u00e9ben itt-ott, mag\u00e1nyos szigetk\u00e9nt f\u00e1k simultak a j\u00e1r\u00f3kel\u0151kh\u00f6z. L\u00e9legzetel\u00e1ll\u00edt\u00f3n sz\u00e9pek voltak \u00e9s \u0151 mindegyik\u00fcket megcir\u00f3gatta, mindegyik\u00fckh\u00f6z sz\u00f3lt p\u00e1r kedves sz\u00f3t. Azt gondolta, ez a f\u00e1knak ugyanolyan j\u00f3l eshet, mint ak\u00e1rki m\u00e1snak.<\/p>\n\n\n\n
A Hajl\u00e9ktalan Inform\u00e1ci\u00f3s Irod\u00e1ban \u00e1tfutotta a mindenki sz\u00e1m\u00e1ra el\u00e9rhet\u0151 \u00e1ll\u00e1slist\u00e1kat, valamint a hirdet\u0151 \u00fajs\u00e1got. Megv\u00e1rta, m\u00edg felszabadul egy sz\u00e1m\u00edt\u00f3g\u00e9p \u00e9s h\u00e1rom helyre k\u00fcldte el az \u00f6n\u00e9letrajz\u00e1t. Sz\u00e9p, t\u00f6m\u00f6r leveleket \u00edrt. Kor\u00e1bbi leveleire nem \u00e9rkezett v\u00e1lasz. A szoci\u00e1lis munk\u00e1st\u00f3l elk\u00e9rte a telefont \u00e9s v\u00e9gig h\u00edvta azokat a munkaad\u00f3kat, amelyek sz\u00f3ba j\u00f6hettek. Nyolc helyre telefon\u00e1lt. H\u00e1rom nem vette fel, n\u00e9gy betelt m\u00e1r. Az egyik c\u00e9gn\u00e9l irodai takar\u00edt\u00f3t kerestek \u00e9jjeli m\u0171szakba, itt siker\u00fclt m\u00e1snapra egy szem\u00e9lyes meghallgat\u00e1st lebesz\u00e9lnie. Ez egy pici rem\u00e9nnyel t\u00f6lt\u00f6tte el. Visszaadta a telefont Tam\u00e1snak, a hossz\u00fa haj\u00fa, f\u00e1radt arc\u00fa szoci\u00e1lis munk\u00e1snak. Kedvelte \u0151t, mert embers\u00e9gesen b\u00e1nt a hajl\u00e9ktalanokkal. Elhat\u00e1rozta, hogy legk\u00f6zelebb vir\u00e1got hoz neki.<\/p>\n\n\n\n
Aznapra nem maradt m\u00e1s int\u00e9znival\u00f3ja. S\u00e9tafik\u00e1lt az utc\u00e1kon. B\u00e9rletet, jegyet nem engedhetett meg mag\u00e1nak, de az id\u0151 sz\u00e9p volt, nem b\u00e1nta, hogy gyalogolnia kell. Szerette eln\u00e9zni a h\u00e1zakat. A h\u00e1zak nem mondtak r\u00f3la \u00edt\u00e9letet, ellenben titkokat rejtettek magukban \u00e9s tal\u00e1n \u00e9pp\u00fagy szerett\u00e9k a napf\u00e9nyt, az es\u0151t, meg a szelet, ahogy \u0151. Minden hetedik l\u00e9p\u00e9sn\u00e9l tett egy apr\u00f3 t\u00e1ncl\u00e9p\u00e9st az \u00f3r\u00e1k ketyeg\u00e9se miatt. Nem szerette, ahogy ketyegnek, mindig egyform\u00e1n, mindig ugyan\u00fagy. Persze meg\u00e9rtette \u0151ket, de amikor a hetedik l\u00e9p\u00e9sn\u00e9l megt\u00f6rte a ritmust, kibillentette egyhang\u00fas\u00e1g\u00e1b\u00f3l a vil\u00e1got.<\/p>\n\n\n\n
A N\u00e9pkonyh\u00e1ban egyt\u00e1l\u00e9telt adtak a r\u00e1szorultaknak. Nemcsak az ingyen eb\u00e9d miatt j\u00e1rt ide. Itt szokott tal\u00e1lkozni egyetlen bar\u00e1tn\u0151j\u00e9vel, Magdival, akivel hossz\u00fa id\u0151 \u00f3ta j\u00f3 viszonyt \u00e1polt. Magdi nem akart t\u0151le semmit, nem akarta sem megdugni, sem kihaszn\u00e1lni \u00e9s ezt nagyon \u00e9rt\u00e9kelte benne. Magdi egy\u00fctt volt egy f\u00e9rfival, aki folyamatosan vedelt \u00e9s gyakran meg is verte \u0151t. Em\u0151ke tudta, hogy a bar\u00e1tn\u0151je mindezek ellen\u00e9re sem hagyja el a f\u00e9rfit, mert sz\u00e1m\u00e1ra ez az alkoholista, agressz\u00edv \u00e9s tehetetlen ember jelenti az egyetlen mentsv\u00e1rat a mag\u00e1nnyal szemben.<\/p>\n\n\n\n
Maga sem tudta, honnan mer\u00edti az er\u0151t, amikor visszautas\u00edtja a Magdi p\u00e1rj\u00e1hoz hasonl\u00f3 f\u00e9rfiak aj\u00e1nlatait. Olyan k\u00f6nny\u0171 lett volna r\u00e1cs\u00faszni arra a v\u00e1g\u00e1nyra, amin a bar\u00e1tn\u0151je is haladt. Beles\u00fcllyedni a t\u00e1rsas boldogtalans\u00e1g mocsar\u00e1ba, mely k\u00e9szs\u00e9gesen k\u00f6r\u00fcl\u00f6leli az embert, mint egy b\u00fcd\u00f6s, de meleg takar\u00f3. Mag\u00e1\u00e9nak tudni egy f\u00e9rfit, aki id\u0151nk\u00e9nt haszn\u00e1lja \u00e9s elveri, de cser\u00e9be azt \u00e9rezheti, hogy tartozik valakihez. Em\u0151ke eddig m\u00e9g tudott nemet mondani, amikor kellett.<\/p>\n\n\n\n
A N\u00e9pkonyh\u00e1ban kev\u00e9s dolgot lehetett csin\u00e1lni. \u00dclhetett, ha jutott hely \u00e9s besz\u00e9lgethetett Magdival. Szerette hallgatni bar\u00e1tn\u0151j\u00e9t, aki tapasztalt volt \u00e9s fanyar humorral f\u0171szerezve mes\u00e9lte \u00e9lete t\u00f6bbnyire szomor\u00fa t\u00f6rt\u00e9n\u00e9seit. Ma azonban hi\u00e1ba kereste \u0151t. Magdi n\u00e9lk\u00fcl idegennek \u00e9rezte mag\u00e1t. Mintha vastag \u00fcvegfalat h\u00faztak volna k\u00f6r\u00e9je, minden t\u00e1volinak, szem\u00e9lytelennek t\u0171nt. Le\u00fclt h\u00e1t egy sz\u00e9kre, h\u00e1t\u00e1t egyenesen tartotta \u00e9s igyekezett nem belegondolni abba, mennyire mag\u00e1nyos.<\/p>\n\n\n\n
Nem messze t\u0151le nagyk\u00e9perny\u0151s t\u00e9v\u00e9 vet\u00edtett. Ez \u0151t most sem \u00e9rdekelte, de voltak, akik a t\u00e9v\u00e9n\u00e9z\u00e9s csapd\u00e1j\u00e1ba estek. A t\u00e9v\u00e9z\u0151k keveset besz\u00e9ltek vagy nevettek \u00e9s mintha mag\u00e1nyosabbak, f\u00e1sultabbak lettek volna a t\u00f6bbiekn\u00e9l, de erre az\u00e9rt nem mert volna megesk\u00fcdni.<\/p>\n\n\n\n
Voltak k\u00f6nyvek a falakra szerelt polcokon, meg foly\u00f3iratok \u00e9s persze az elmaradhatatlan \u00fajs\u00e1gok. Nem olvasott napilapot, mert nem akarta tudni, hogy milyen rossz dolgok t\u00f6rt\u00e9ntek a vil\u00e1gban. Nem \u00e9rtette azokat az embereket, akik minden nap magukba fogadt\u00e1k a katasztr\u00f3f\u00e1kr\u00f3l, trag\u00e9di\u00e1kr\u00f3l, h\u00e1bor\u00fakr\u00f3l sz\u00f3l\u00f3 h\u00edreket. \u0150 m\u00e1r nem b\u00edrt \u00e9rtelmezni t\u00f6bb f\u00e1jdalmat. Ak\u00e1rmerre n\u00e9zett, t\u00fal sokat l\u00e1tott bel\u0151le.<\/p>\n\n\n\n
Egyenes der\u00e9kkal \u00fclt a sz\u00e9ken \u00e9s nem vett tudom\u00e1st a h\u00e1ta f\u00e1jdalm\u00e1r\u00f3l, ami ma hamarabb \u00e9rkezett, mint szokott. Ahogy er\u0151s\u00f6d\u00f6tt a hasogat\u00e1s, k\u00e9nyszer\u00edtette mag\u00e1t, hogy m\u00e1sra figyeljen. K\u00f6rben\u00e9zett. A t\u00e9v\u00e9t n\u00e9z\u0151k hi\u00e1ba itt\u00e1k a k\u00e9perny\u0151b\u0151l \u00e1rad\u00f3 drogot, egyre csak szomjasabbnak t\u0171ntek. A sakkoz\u00f3k a l\u00e1tsz\u00f3lag mozdulatlan t\u00e1bl\u00e1kra koncentr\u00e1ltak, akci\u00f3kon \u00e9s k\u00f6vetkezm\u00e9nyeken gondolkoztak. Szerette volna \u00e9letre kelteni a figur\u00e1kat, megsimogatni a csod\u00e1latos lovak szabads\u00e1g – illat\u00fa s\u00f6r\u00e9ny\u00e9t, meg\u00e9rinteni a kir\u00e1lyn\u0151k dr\u00e1ga selyemruh\u00e1j\u00e1t. Voltak, akik aludtak az asztal lapj\u00e1ra d\u0151lve vagy elny\u00falva a sz\u00e9kben. \u0150k lassan l\u00e9pdeltek az \u00e1lom birodalm\u00e1ban. A k\u00e9t vil\u00e1got elv\u00e1laszt\u00f3, hatalmas kapu r\u00e9zkilincs\u00e9hez bizony\u00e1ra k\u00f6telet csom\u00f3ztak, s a maguk ut\u00e1n eregetett fonal mutatta a visszautat az \u00e9brenl\u00e9tbe. Ak\u00e1rmerre n\u00e9zett, hajl\u00e9ktalanokat l\u00e1tott maga k\u00f6r\u00fcl. Kirekesztettek voltak, senkinek sem kellettek. Ismerte a sz\u00e9gyen\u00fcket, a b\u00e9n\u00edt\u00f3 \u00e9rz\u00e9st, a hajl\u00e9ktalans\u00e1g billogj\u00e1t. Ezrek \u00e9s ezrek t\u00f6lt\u00f6tt\u00e9k meg eleven hajl\u00e9ktalan-sorsukkal az emberi t\u00e1rsadalom vesztesekre mindig \u00e9hes vermeit, hogy azt\u00e1n az ekk\u00e9pp betemetett m\u00e9lys\u00e9geken biztons\u00e1ggal mas\u00edrozhassanak \u00e1t a gy\u0151ztesek. Megfeledkezett a h\u00e1t\u00e1ban dolgoz\u00f3 k\u00ednr\u00f3l, ahogy tudatosult benne a felismer\u00e9s, hogy ezek az \u00e9l\u0151 t\u00f6lt\u0151anyagnak tekintett emberek az\u00e9rt verekszik \u00e1t magukat fojtogat\u00f3 mindennapjaikon, mert m\u00e9g v\u00e1rnak valamire. Az \u0151t k\u00f6r\u00f6lfog\u00f3 \u00fcvegfal darabokra t\u00f6rt. H\u00e1nyszor, de h\u00e1nyszor l\u00e1tta m\u00e1r a tekintet\u00fckben azt a bizonyos, k\u00edv\u00fcl\u00e1ll\u00f3knak l\u00e1thatatlan s\u00f3v\u00e1rg\u00e1st, a figyel\u0151 tekintetet az \u00e1larc m\u00f6g\u00f6tt! Mikor a te\u00e1juk kortyolgatt\u00e1k a hideg utcak\u00f6v\u00f6n, az olcs\u00f3 cigarett\u00e1ikat sodort\u00e1k a padon, vagy \u00e9pp a mos\u00f3g\u00e9p dobj\u00e1nak sz\u00e1z meg sz\u00e1z forg\u00e1s\u00e1t b\u00e1mult\u00e1k, elny\u0171tt feh\u00e9rnem\u0171ben a repedezett stokikon \u00fclve\u2026 Ahogy tov\u00e1bb forgatta a gondolatot, v\u00e9gre azt is meg\u00e9rtette, mire v\u00e1rnak. Elv\u00e9gre erre v\u00e1rt \u0151 is, hossz\u00fa-hossz\u00fa \u00e9vek \u00f3ta an\u00e9lk\u00fcl, hogy beismerte volna \u00f6nmag\u00e1nak. Suttogva mondta ki a b\u0171v\u00f6s szavakat:<\/p>\n\n\n\n
– Es\u00e9ly!<\/p>\n\n\n\n
Mind egy cip\u0151ben j\u00e1runk, a csod\u00e1ra v\u00e1r\u00f3k gigantikus l\u00e1bbelij\u00e9ben! \u2013 gondolta – \u00d3ri\u00e1sinak kell lennie ennek a cip\u0151nek, hiszen tengernyi ember viseli! Sokan be sem vallj\u00e1k, legf\u0151k\u00e9pp \u00f6nmaguknak nem. Ha beismern\u00e9k, hogy m\u00e9g rem\u00e9lnek, azzal sebezhet\u0151v\u00e9 v\u00e1ln\u00e1nak. A csoda viszont att\u00f3l csoda, hogy akkor is j\u00f6n, ha nem h\u00edvj\u00e1k. B\u00e1rmilyen alakban \u00e9rkezhet, tetsz\u0151leges id\u0151ben \u00e9s m\u00f3don. Rejt\u0151zhet ak\u00e1r egy kuka mellett, kincset rejt\u0151 kofferban. Vagy benyithat a Meleged\u0151 ajtaj\u00e1n, embers\u00e9ges munkaad\u00f3 k\u00e9p\u00e9ben. Hozhatja a post\u00e1s lev\u00e9l form\u00e1j\u00e1ban, benne \u00e9vek \u00f3ta nem l\u00e1tott gyermek k\u00e9z\u00edr\u00e1s\u00e1val. De a csoda v\u00e9gt\u00e9re j\u00f6het \u00fagy is, ahogy \u0151 k\u00e9pzeli: lesz\u00e1ll egy angyal az \u00e9gb\u0151l. Le\u00e1nygyermek, kecses \u00e9s t\u00f6k\u00e9letes, j\u00f3s\u00e1g \u00e9s szeretet sug\u00e1rzik bel\u0151le. A szeme nevet, mik\u00f6zben ajk\u00e1val \u00e9rinti a szomjaz\u00f3k homlok\u00e1t. Az angyalajak \u00e9rint\u00e9se kit\u00f6rli a vesztes\u00e9geket \u00e9s enyh\u00fcl\u00e9st hoz a f\u00e1jdalmakra. Az emberek homlokukon cs\u00f3kkal, sz\u00edv\u00fckben \u00e1ld\u00e1ssal kil\u00e9pnek a N\u00e9pkonyha ajtaj\u00e1n, imm\u00e1r szabadon, megtisztultan. Remeg\u0151 kez\u00fckkel eltolj\u00e1k magukt\u00f3l a felk\u00edn\u00e1lt kann\u00e1s bort. Homlokukon cs\u00f3kkal, sz\u00edv\u00fckben \u00e1ld\u00e1ssal b\u00e1tran n\u00e9znek \u00fajra a t\u00fck\u00f6rbe, \u00e9s sz\u00e9tpattan a b\u0151r\u00fckbe k\u00f6v\u00fclt, torz maszk, ami hossz\u00fa \u00e9veken \u00e1t maga al\u00e1 temette a lelk\u00fcket. A gondozatlan szak\u00e1ll m\u00f6g\u00fcl el\u0151b\u00fajik a hajdanvolt kisfi\u00fa, aki j\u00e1tszik \u00f6nfeledten. A szikkadt b\u0151r\u00f6n \u00e1tdereng a fiatal l\u00e1ny, aki nevet, t\u00e1ncol, suhan\u2026<\/p>\n\n\n\n
K\u00f6nnycsepp g\u00f6rd\u00fclt b\u0151r\u00e9n, \u00fatja sor\u00e1n v\u00e9gig csiklandozta, eg\u00e9szen a v\u00e1llg\u00f6dr\u00e9ig. V\u00e9gtelen szomor\u00fas\u00e1g j\u00e1rta \u00e1t. \u00dagy \u00e9rezte, most el\u0151sz\u00f6r l\u00e1tja igaz mivoltukban ezeket az embereket. Hajl\u00e9ktalan sorst\u00e1rsait, akiknek m\u00e1r r\u00e9g nem el\u00e9g semmire a legjobbjuk sem.<\/p>\n\n\n\n
Em\u0151ke tudta, hogy ann\u00e1l nagyobb csal\u00f3d\u00e1s tal\u00e1n nem is \u00e9rheti az embert, minthogy m\u00e1r a legjobbja sem el\u00e9g j\u00f3 m\u00e1sok sz\u00e1m\u00e1ra. Az megt\u00f6ri, kett\u00e9t\u00f6ri, mint viharos sz\u00e9l a s\u00e9tap\u00e1lc\u00e1t. Akkor m\u00e1r nem is akar m\u00e1st, mint inni, t\u00fal\u00e9lni. Elrejt\u0151zni k\u00e1bulatb\u00f3l \u00e9s elvadult k\u00fcls\u0151b\u0151l kov\u00e1csolt p\u00e1nc\u00e9l m\u00f6g\u00e9, hogy v\u00e9gre \u201eleb\u00fcd\u00f6scs\u00f6vesezz\u00e9k\u201d, elk\u00f6nyvelj\u00e9k selejtnek \u00e9s hagyj\u00e1k beleveszni az ember-temet\u0151 szem\u00e9lytelens\u00e9g \u00e1thatolhatatlan k\u00f6dfal\u00e1ba. Ilyen lett Edit is, aki t\u0151le p\u00e1r m\u00e9terre r\u00e1gta fogatlan \u00edny\u00e9vel a zs\u00edros kenyeret. Magdi mes\u00e9lte, hogy az \u00e1polatlan, fek\u00e9lyes l\u00e1b\u00fa Edit akkor hagyta el mag\u00e1t teljesen, amikor kidobt\u00e1k a polg\u00e1rmesteri hivatalb\u00f3l. Tavaly \u0151sszel t\u00f6rt\u00e9nt. Edit megmosdott, k\u00f6lnit \u00f6nt\u00f6tt sebes l\u00e1b\u00e1ra, felvette a napok \u00f3ta szatyr\u00e1ban \u0151rz\u00f6tt, \u201etiszta\u201d nadr\u00e1gj\u00e1t \u00e9s a hivatalba ment \u00faj szem\u00e9lyit csin\u00e1ltatni. Az emberek elh\u00faz\u00f3dtak t\u0151le \u00e9s az orrukat fogt\u00e1k, mert m\u00e9g \u00edgy is nagyon kellemetlen szaga volt. Az \u00fcgyint\u00e9z\u0151 t\u00fcrelmetlen \u00e9s goromba volt vele, a biztons\u00e1gi \u0151r pedig kidobta, amikor Edit szitkoz\u00f3dni kezdett. Editr\u0151l tudni kell, hogy a szorong\u00e1s\u00e1t szitkoz\u00f3d\u00e1ssal oldja. Min\u00e9l ink\u00e1bb f\u00e9l, ann\u00e1l ink\u00e1bb el\u0151veszi az \u00e1rokpartit. Csak egy \u00e1tkoz\u00f3d\u00f3, b\u00fcd\u00f6s hajl\u00e9ktant l\u00e1tt\u00e1k benne. A biztons\u00e1gi \u0151r kil\u00f6kte az ajt\u00f3n, majd ut\u00e1na sziszegte, hogy \u201eide ne gyere t\u00f6bbet, tetves kurva!\u201d. Edit m\u00e9g aznap sz\u00e9tt\u00f6rte a k\u00f6lnij\u00e9t \u00e9s visszaolvadt a k\u00f6dbe.<\/p>\n\n\n\n
\u00d3, b\u00e1rcsak ott lettem volna Edittel! \u00c9n megv\u00e9dtem volna\u2026 legink\u00e1bb \u00f6nmag\u00e1t\u00f3l\u2026 \u2013 gondolta Em\u0151ke – B\u00e1rcsak sz\u00e1rnyaim n\u0151n\u00e9nek \u00e9s minden embert homlokon cs\u00f3kolhatn\u00e9k!<\/p>\n\n\n\n
Valami megpattant benne. Elkente arc\u00e1n a k\u00f6nnyeit, fel\u00e1llt, kisietett az \u00e9p\u00fcletb\u0151l. Az ajt\u00f3n ki\u00e9rve fut\u00e1snak eredt. Mellkas\u00e1ban \u00e9gett a k\u00edn, \u00fagy \u00e9rezte, ha nem tal\u00e1l r\u00f6gt\u00f6n legal\u00e1bb egy cs\u00f6ppnyi emberi melegs\u00e9get, a f\u00e1jdalom elem\u00e9szti \u0151t.<\/p>\n\n\n\n
A szembej\u00f6v\u0151k \u00e9rtetlen\u00fcl, k\u00f6z\u00f6ny\u00f6sen n\u00e9zt\u00e9k a fut\u00f3t, aki megh\u00f6kkent\u0151 \u00e9s nevets\u00e9ges l\u00e1tv\u00e1nyt ny\u00fajtott sz\u00e1mukra. Szemeikben nem volt j\u00f3s\u00e1g.<\/p>\n\n\n\n
Hol egy mosoly, egy meleg szemp\u00e1r? Rohant, ahogy csak b\u00edrt. H\u00e1t az emberek mind l\u00e9lektelen b\u00e1bok \u00e9s a vil\u00e1gban nem maradt sz\u00e1m\u00e1ra szeretet? \u00c9rezte, az ereje is szalad kifel\u00e9 a test\u00e9b\u0151l, egy\u00fctt minden megtett l\u00e9p\u00e9ssel. Az \u00fat, a h\u00e1zak, az \u00e9gbolt \u00f6sszefolyt, nem b\u00edrta tov\u00e1bb. A f\u00f6ldre rogyott, minden hom\u00e1lyba veszett.<\/p>\n\n\n\n
\u2026<\/p>\n\n\n\n
Eg\u00e9sz teste sajgott. Egy park bej\u00e1rat\u00e1n\u00e1l fek\u00fcdt a meleg kavics\u00e1gyon. Kinyitotta a szem\u00e9t. Sz\u00edneikben t\u00fcnd\u00f6kl\u0151 f\u00e1kat l\u00e1tott, k\u00e9k eget, vonul\u00f3 b\u00e1r\u00e1nyfelh\u0151ket. Csend vette k\u00f6r\u00fcl, egyed\u00fcl volt.<\/p>\n\n\n\n
Nem tudta mennyi ideig fek\u00fcdt, egy\u00e9 v\u00e1lva a csenddel. Azt\u00e1n felt\u00e1p\u00e1szkodott. Lassan l\u00e9pkedett oda a padhoz. Gy\u0171r\u00f6tt, \u00fcres pap\u00edrlapnak \u00e9rezte mag\u00e1t, melyet az \u00cdr\u00f3 a szem\u00e9tkos\u00e1rba haj\u00edtott.<\/p>\n\n\n\n
Napsugarak sz\u0171r\u0151dtek \u00e1t a plat\u00e1nfa lombjai k\u00f6zt, szab\u00e1lytalan f\u00e9nyr\u00e1csot vontak a pad k\u00f6r\u00e9. Vir\u00e1gillatot hozott a sz\u00e9l. Egy \u201eHello Kitty\u201d-s labda hatolt \u00e1t a r\u00e1csokon \u00e9s \u00e1llt meg a l\u00e1bai el\u0151tt.<\/p>\n\n\n\n
Egy l\u00e1nyka torpant meg a padn\u00e1l. Hat\u00e9ves-forma, hossz\u00fa, barna haj\u00fa, j\u00e1t\u00e9kos szem\u0171. Nem merte elvenni a j\u00e1t\u00e9kszert, az t\u00fal k\u00f6zel gurult a padon \u00fcl\u0151, id\u0151s, idegen n\u00e9nihez, h\u00e1t csak \u00e1llt tan\u00e1cstalanul. Hol a labd\u00e1ra, hol az idegenre n\u00e9zett. Zavarban volt, mert a padon \u00fcl\u0151 n\u00e9ni furcs\u00e1n, er\u0151sen n\u00e9zte \u0151t. Azt\u00e1n megl\u00e1tta, hogy a n\u00e9ni szeme tele van k\u00f6nnyel.<\/p>\n\n\n\n
– Mi\u00e9rt s\u00edrsz?<\/p>\n\n\n\n
Em\u0151ke gy\u00f6ny\u00f6r\u0171nek tal\u00e1lta a gyermeket, hossz\u00fa, barna haj\u00e1t, tengerk\u00e9k szem\u00e9t, lefegyverz\u0151en ny\u00edlt tekintet\u00e9t.<\/p>\n\n\n\n
– Nem s\u00edrok kicsik\u00e9m, csak\u2026 Tudod, nagyon hasonl\u00edtasz a l\u00e1nyomra. Ugyanilyen sz\u00e9p volt, mint te!<\/p>\n\n\n\n
– Hogy h\u00edvj\u00e1k a l\u00e1nyodat?<\/p>\n\n\n\n
– D\u00f3rinak h\u00edvt\u00e1k, Kincsem.<\/p>\n\n\n\n
– Mi\u00e9rt nem h\u00edvod ide D\u00f3rit? Labd\u00e1zhatna velem!<\/p>\n\n\n\n
– Tudod, \u0151 m\u00e1r\u2026 fenn van az \u00e9gben. D\u00f3rika m\u00e1r odafenn labd\u00e1zik Kicsim, a felh\u0151k k\u00f6z\u00f6tt!<\/p>\n\n\n\n
A l\u00e1nyka meg\u00e9rtette, hogy D\u00f3rika m\u00e1r nem ebben a vil\u00e1gban labd\u00e1zik \u00e9s a n\u00e9ni az\u00e9rt szomor\u00fa, mert \u00edgy nem lehetnek egy\u00fctt.<\/p>\n\n\n\n
Egy kedves, ny\u00edlt tekintet\u0171 n\u0151 \u00e1llt meg a padn\u00e1l. A l\u00e1nyka erre k\u00f6zelebb l\u00e9pett, lehajolt a labd\u00e1\u00e9rt \u00e9s Em\u0151ke fel\u00e9 ny\u00fajtotta azt.<\/p>\n\n\n\n
– Tess\u00e9k, ezt k\u00f6lcs\u00f6nadom! J\u00e1tszhatsz vele, amennyit csak akarsz, de \u00edg\u00e9rd meg, hogy visszahozod! Mi holnap is kij\u00f6v\u00fcnk a parkba! Amikor j\u00f3 az id\u0151, mindennap kij\u00f6v\u00fcnk, ugye Anyu?<\/p>\n\n\n\n
Az anyuka b\u00f3lintott.<\/p>\n\n\n\n
– Am\u00fagy engem Fanninak h\u00edvnak.<\/p>\n\n\n\n
Fanni r\u00e1mosolygott Em\u0151k\u00e9re \u00e9s elszaladt.<\/p>\n\n\n\n
– K\u00f6sz\u00f6n\u00f6m Fanni! Meg\u00edg\u00e9rem! \u2013 Suttogta Em\u0151ke.<\/p>\n\n\n\n
– M\u00e1r megbocs\u00e1sson, de\u2026 Fanni soha nem csin\u00e1lt m\u00e9g ilyet! Most el\u0151sz\u00f6r adta k\u00f6lcs\u00f6n mag\u00e1t\u00f3l a j\u00e1t\u00e9k\u00e1t b\u00e1rkinek is! \u2013 Mondta az anyuka \u00e9s \u0151 is r\u00e1mosolygott a j\u00f3s\u00e1gosnak t\u0171n\u0151, id\u0151s n\u0151re.<\/p>\n\n\n\n
Em\u0151ke az anyuka fel\u00e9 ny\u00fajtotta a labd\u00e1t.<\/p>\n\n\n\n
– Tess\u00e9k!<\/p>\n\n\n\n
– \u00d3, maradjon csak mag\u00e1n\u00e1l! Mi holnap d\u00e9lut\u00e1n is j\u00f6v\u00fcnk a parkba. Azt hiszem, Fanni \u00f6r\u00fclne neki, ha \u00d6nt\u0151l kapn\u00e1 vissza a labd\u00e1t. Hiszen meg\u00edg\u00e9rte neki\u2026<\/p>\n\n\n\n
Az anyuka m\u00e9g egyszer r\u00e1mosolygott Em\u0151k\u00e9re \u00e9s els\u00e9t\u00e1lt.<\/p>\n\n\n\n
A vir\u00e1gillatot tov\u00e1bb vitte a sz\u00e9l. A plat\u00e1nfa megr\u00e1zta mag\u00e1t, lombja k\u00f6zt t\u00e1ncolni kezdtek a napsugarak. Em\u0151ke fel\u00e1llt. Az \u00e9gre n\u00e9zett, a felh\u0151kre mosolygott, azt\u00e1n a labd\u00e1val egy\u00fctt elindult hazafel\u00e9. Sz\u00edv\u00e9ben b\u00e9ke honolt, homlok\u00e1n egy cs\u00f3k nyom\u00e1t \u00e9rezte.<\/p>\n\n\n\n
Tigyi J\u00e9gfarkas Bal\u00e1zs<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"
A szennyes ablak\u00fcveg tomp\u00edtotta a vil\u00e1goss\u00e1got. A f\u00e1radt f\u00e9nyben a rem\u00e9nytelens\u00e9g absztrakt \u00e1br\u00e1inak t\u0171ntek a falon elkent poloskatetemek. A szoba b\u00fatorzat\u00e1t rozzant fa\u00e1gy, akaszt\u00f3s szekr\u00e9ny, kopott kisasztal \u00e9s egy sz\u00e9k tette ki. Em\u0151ke az \u00e1gyon \u00fclt, h\u00e1t\u00e1t a halv\u00e1nyz\u00f6ld falnak t\u00e1masztotta. A lepukkant munk\u00e1ssz\u00e1ll\u00f3 az \u00e1tmenetis\u00e9g fullaszt\u00f3 \u00e9rzet\u00e9t keltette minden lak\u00f3j\u00e1ban. A szob\u00e1ban szomor\u00fa rend … Akit angyal cs\u00f3kolt<\/span> r\u00e9szletei…<\/a><\/p>\n","protected":false},"author":1,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[42],"tags":[50,6,43,7],"class_list":["post-173","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-novella","tag-akit-angyal-csokolt","tag-jegfarkas","tag-novella","tag-tigyi-balazs"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/szociosokk.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/173","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/szociosokk.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/szociosokk.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/szociosokk.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/1"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/szociosokk.hu\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=173"}],"version-history":[{"count":1,"href":"https:\/\/szociosokk.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/173\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":174,"href":"https:\/\/szociosokk.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/173\/revisions\/174"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/szociosokk.hu\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=173"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/szociosokk.hu\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=173"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/szociosokk.hu\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=173"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}