{"id":249,"date":"2022-06-26T16:14:42","date_gmt":"2022-06-26T16:14:42","guid":{"rendered":"https:\/\/szociosokk.hu\/?p=249"},"modified":"2022-06-26T16:31:54","modified_gmt":"2022-06-26T16:31:54","slug":"gyonyoru-kezdetek-szigete","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/szociosokk.hu\/?p=249","title":{"rendered":"Gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 kezdetek szigete"},"content":{"rendered":"\n

Mott\u00f3: Mondj\u00e1k, l\u00e9tezik a menek\u00fcl\u00e9snek az az utols\u00f3, v\u00e9gletes form\u00e1ja, amikor \u00f6nmagunkba h\u00faz\u00f3dunk vissza, mert m\u00e1r csak oda lehet. Felt\u00e1ratlan t\u00e1jainkra, falaink, b\u00e1sty\u00e1ink, \u00e9rintetlen m\u00e9lys\u00e9geink k\u00f6z\u00e9. \u00c9s innen tal\u00e1n m\u00e1r nincs is vissza\u00fat.<\/em><\/p>\n\n\n\n

A gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 kezdetek sziget\u00e9t a k\u00e9pzelet tengere \u00f6lelte k\u00f6r\u00fcl. A szigetr\u0151l csak sejteni lehetett, hogy sziget, \u0151 maga sohasem j\u00e1rta k\u00f6r\u00fcl. Nem volt r\u00e1 sz\u00fcks\u00e9g. A tengerr\u0151l sem tudta, hogy tenger. A tengert am\u00fagy sem lehet tudni, a tengert csak \u00e9rz\u00e9kelni lehet. Egy\u00e9bk\u00e9nt is, csak nagyon keveset tudott. K\u00f6r\u00fclbel\u00fcl egy \u00e9letnyit, a saj\u00e1t \u00e9let\u00e9t.<\/p>\n\n\n\n

L\u00e1tta, hogy a tenger tengerk\u00e9k, net\u00e1n haragosz\u00f6ld, vagy \u00e9ppen sejtelmesen sz\u00fcrk\u00e9s. \u00c9rezte, hogy a tenger olykor titokzatos \u00e9s t\u00e1vols\u00e1gtart\u00f3, m\u00e1skor cs\u00f3kolnival\u00f3an pajkos, n\u00e9ha gy\u00f6ny\u00f6rt\u0151l b\u00e1gyadt vagy dinnyeszag\u00fa \u00e9s szerelemre szomjas \u00e9s bizony tudott f\u00e9lelmetes is lenni. Szerette a tengert. Olyannak, amilyennek.<\/p>\n\n\n\n

M\u00e1r egy ideje a szigeten \u00e9lt. A sziget s\u00edmogat\u00f3, finom szemcs\u00e9s homokja az \u00e1lmokb\u00f3l maradt itt. Az \u00e1lmokb\u00f3l \u00e9s a m\u00faltb\u00f3l, ahogy a felh\u0151k, a napsug\u00e1r, a sz\u00e9l, az es\u0151, a h\u00e1z \u00e9s \u0151, a h\u00e1z lak\u00f3ja. A szigeten egyed\u00fcl \u00e9lt \u00e9s nem tudta volna megmondani, hogy minek nevezze mag\u00e1t. \u0150 az volt, aki. Egy l\u00e9ny, alakja elfoly\u00f3 \u00e9s sz\u00e9tes\u0151, ha beleolvadt a sz\u00e9lbe; k\u00f6nny\u0171 \u00e9s \u00e1ttetsz\u0151, ha v\u00e1gytalan fek\u00fcdt a homokban; s\u00falyos \u00e9s f\u00f6ldszag\u00fa, ha szomor\u00fas\u00e1g j\u00e1rta \u00e1t. Nem igaz\u00e1n tudta, hogy kicsoda is val\u00f3j\u00e1ban.<\/p>\n\n\n\n

Id\u0151nk\u00e9nt megl\u00e1togatt\u00e1k \u0151t. Azok j\u00f6ttek, akiket szeretett, akikre v\u00e1gyott \u00e9s sosem j\u00f6tt olyan, akinek nem volt helye a szigeten. K\u00f6sz\u00f6ntek egym\u00e1snak \u00e9s besz\u00e9lgettek, vagy csak egy\u00fctt voltak \u00e9s hallgattak egy j\u00f3t. Mikor elteltek a m\u00e1sikkal, elb\u00facs\u00faztak, mert ismert\u00e9k a t\u00f6rv\u00e9nytelenek t\u00f6rv\u00e9ny\u00e9t, vagyis azt, hogy mikor kell lel\u00e9pni. Meg\u00f6lelt\u00e9k egym\u00e1st, \u00f6sszemosolyogtak \u00e9s a l\u00e1togat\u00f3k elhaj\u00f3ztak. Csak n\u00e9h\u00e1ny homokszemet nyelt el a v\u00e9gtelen tenger.<\/p>\n\n\n\n

Ennek \u00edgy kellett lennie.<\/p>\n\n\n\n

A szerelem j\u00e9gt\u00fcnd\u00e9r alakj\u00e1ban \u00e9rkezett. Sz\u00e1rnyait feh\u00e9r sz\u0171zh\u00f3 fedte, keblei m\u00e1rv\u00e1nyb\u00f3l voltak. Eleinte t\u00e1voli volt \u00e9s h\u0171v\u00f6s, a f\u00e1k \u00e1rny\u00e9k\u00e1ban tart\u00f3zkodott \u00e9s csak a tekintet\u00fckkel \u00e9rintkeztek. Id\u0151be telt, m\u00edg megszokt\u00e1k egym\u00e1s sz\u00e9ps\u00e9g\u00e9t.<\/p>\n\n\n\n

Azt\u00e1n, a megfelel\u0151 pillanatban a j\u00e9gt\u00fcnd\u00e9r kil\u00e9pett a f\u00e9nybe. Akkor a j\u00e9gt\u00fcnd\u00e9rnek italt t\u00f6lt\u00f6tt, italt a v\u00e9r\u00e9b\u0151l \u00e9s felk\u00edn\u00e1lta a h\u00fas\u00e1t. A j\u00e9gt\u00fcnd\u00e9r ivott a v\u00e9r\u00e9b\u0151l \u00e9s evett a h\u00fas\u00e1b\u00f3l, azt\u00e1n le\u00fcltek a homokba \u00e9s egy\u00fctt n\u00e9zt\u00e9k a k\u00e9pzelet tenger\u00e9t. Szavak n\u00e9lk\u00fcl \u00e9rintkeztek, gyeng\u00e9den, vigy\u00e1zva, nehogy fels\u00e9rts\u00e9k egym\u00e1s lelk\u00e9nek \u00e9rz\u00e9keny pillang\u00f3sz\u00e1rnyait.<\/p>\n\n\n\n

Azt\u00e1n, a megfelel\u0151 pillanatban a j\u00e9gt\u00fcnd\u00e9r emberalakot \u00f6lt\u00f6tt, n\u0151v\u00e9 v\u00e1lt \u00e9s az \u00f6l\u00e9be hajtotta a fej\u00e9t. Szeretkeztek. Szeretkeztek. Szeretkeztek k\u00ednz\u00f3 lass\u00fass\u00e1ggal \u00e9s f\u00e9l\u0151r\u00fclten, vadul. Meghitt \u00f6lelkez\u00e9sben \u00e9s idegen\u00fcl, sz\u00fcks\u00e9gt\u0151l hajtva. Mindenf\u00e9le testhelyzetben, eggy\u00e9 olvadva, k\u00e9zzel, sz\u00e1jjal, m\u00e9zzel, s\u00e1rral, leszor\u00edtva, felemelve, kiel\u00e9g\u00edtve \u00e9s kiel\u00e9g\u00fclve.<\/p>\n\n\n\n

Az egy\u00fctt t\u00f6lt\u00f6tt id\u0151 fantasztikus volt. Tal\u00e1lkoztak az \u00e9rz\u00e9seik, v\u00e1gy sz\u00fclt v\u00e1gyat \u00e9s v\u00e1gy sz\u00fclt gy\u00f6ny\u00f6rt, egym\u00e1s karjaiban leltek r\u00e1 a harm\u00f3ni\u00e1ra. Mikor v\u00e9gre lenyugodott a v\u00e9r\u00fck, egy\u00fctt n\u00e9zt\u00e9k a tengert \u00e9s a tenger felett tovairaml\u00f3 gondolataikat.<\/p>\n\n\n\n

\u201eK\u00e9rtem \u00e9s te adt\u00e1l. Bet\u00f6lt\u00f6tt\u00e9l a h\u00fasoddal, a v\u00e9reddel, a v\u00e1gyaddal, a gy\u00f6ny\u00f6r\u00f6ddel. \u00c9n vagyok te \u00e9s te vagy \u00e9n. Szeretlek.\u201d<\/p>\n\n\n\n

\u201eElj\u00f6tt\u00e9l \u00e9s meg\u00edzlelt\u00fck egym\u00e1st. Szerett\u00fcnk \u00e9s szeretkezt\u00fcnk. K\u00f6sz\u00f6n\u00f6m, most m\u00e1r igaz\u00e1n \u00e9ltem. \u00d6r\u00f6kre ott maradtam veled valahol a gy\u00f6ny\u00f6r illatos hull\u00e1main, de vissza is t\u00e9rtem \u00e9s most \u00f6sszefon\u00f3dunk, \u00f6ssze\u00e9r a b\u0151r\u00fcnk, feksz\u00fcnk az \u00e1lmok finom szemcs\u00e9s homokj\u00e1n.\u201d<\/p>\n\n\n\n

\u201eHa veled vagyok, szabad vagyok. Nem lett\u00fcnk az \u00f6lel\u00e9s\u00fcnk foglyai, mert egy\u00fctt teljesek vagyunk. T\u00fal minden k\u00f6t\u00f6tts\u00e9gen, imm\u00e1r egy\u00fctt j\u00e1runk, mint az \u00e1rny\u00e9k \u00e9s a f\u00e9ny.\u201d<\/p>\n\n\n\n

\u201eHa veled vagyok, szabad vagyok \u00e9s teljes. M\u00e1r nincs sz\u00fcks\u00e9gem semmi m\u00e1sra. Elt\u00f6lt\u00f6tt\u00e9l. Ami v\u00e1gyam volt, beteljes\u00edtetted. Felszabad\u00edtott\u00e1l, ezt adtad nekem. K\u00f6sz\u00f6n\u00f6m.\u201d<\/p>\n\n\n\n

\u201e\u00d6sszesimulunk \u00e9s n\u00e9zz\u00fck a k\u00e9pzelet tenger\u00e9t.\u201d<\/p>\n\n\n\n

\u201eA tenger is n\u00e9z minket.\u201d<\/p>\n\n\n\n

\u201eMiel\u0151tt f\u00e1zni kezden\u00e9k, elmegyek. Miel\u0151tt \u00fajra el\u0151vesz a v\u00e1gy, a sz\u00fcks\u00e9g, elhagylak. Nem leszek a drogod \u00e9s nem leszel a gy\u00f3gszerem. Te itt maradsz \u00e9s elengedsz. A szerelmed vagyok \u00e9s nem eml\u00e9kszel majd r\u00e1m, de a teljess\u00e9g \u00e9rz\u00e9s\u00e9t hagyom h\u00e1tra.\u201d<\/p>\n\n\n\n

\u201eElm\u00e9gy \u00e9s \u00e9n elengedlek. Nem marad f\u00e1jdalom. A teljess\u00e9g \u00e9rz\u00e9s\u00e9t viszed magaddal.\u201d<\/p>\n\n\n\n

A szerelem \u00e9jszaka haj\u00f3zott el \u00e9s ahogy \u00edg\u00e9rte, nem maradt ut\u00e1na f\u00e1jdalom. Csak n\u00e9h\u00e1ny homokszemet nyelt el a v\u00e9gtelen tenger.<\/p>\n\n\n\n

\u2026\u2026<\/p>\n\n\n\n

Az \u00f6regekkel, a sz\u00fcl\u0151kkel az \u00e9let apr\u00f3s\u00e1gair\u00f3l elm\u00e9lkedett. Arr\u00f3l, hogyan lehet k\u00e9t l\u00e9p\u00e9s k\u00f6z\u00f6tt \u00e9szrev\u00e9tlen\u00fcl meg\u00e1llni \u00e9s ottmaradni mindenest\u00fcl abban az egyetlen, elny\u00fajtott pillanatban. Vagy arr\u00f3l, hogyan lehet kisz\u0171rni azt a vil\u00e1g zaj\u00e1b\u00f3l, ami fontos \u00e9s csakis arra figyelni, ami figyelemre m\u00e9lt\u00f3. Az \u00f6regek tudt\u00e1k ezeket. \u00c9s most m\u00e1r tudta \u0151 is. Az \u00f6regek, a sz\u00fcl\u0151k hunyorogtak a f\u00e9nybe, de mosolyogtak hozz\u00e1. Ki\u00e9lt szenved\u00e9lyt\u0151l \u00e9s b\u00f6lcs megnyugv\u00e1st\u00f3l r\u00e1ncosodott a b\u0151r\u00f6k \u00e9s az elenged\u00e9s f\u00e9nye derengett \u00e1t alakjukon. Tudta, hogy \u0151k, a l\u00e9trehoz\u00f3i mindig v\u00e9delmezni \u00e9s szeretni fogj\u00e1k, mert \u0151bel\u0151l\u00fck lett, v\u00e9r a v\u00e9rb\u0151l, h\u00fas a h\u00fasb\u00f3l, l\u00e9lek a l\u00e9lekb\u0151l, \u00e9let az \u00e9letb\u0151l. Egy vel\u00fck \u00e9s m\u00e9gis m\u00e1s, t\u00f6bb is, kevesebb is, nem sz\u00e1m\u00edt. Az \u00f6regek arca k\u00f6nnyez\u0151 szikla, tajt\u00e9kos t\u00f3, mezei vir\u00e1g. M\u00e1r nem \u00edt\u00e9lkeztek semmi felett \u00e9s boldogok voltak puszt\u00e1n att\u00f3l, hogy \u00e9letet adtak neki. Amikor elhaj\u00f3ztak, az illatuk vele maradt, foly\u00f3part illata, harmatos f\u0171sz\u00e1lak illata, nedves f\u00f6ld illata. \u00dajabb homokszemet nyelt el a v\u00e9gtelen tenger.<\/p>\n\n\n\n

\u2026\u2026.<\/p>\n\n\n\n

\u201eHa valami b\u00e1nt, mondd el nekem, a bar\u00e1tnak.\u201d<\/p>\n\n\n\n

\u201eTudom, hogy benned megb\u00edzhatom. Te is b\u00edzhatsz bennem. Sosem \u00e1rultuk el egym\u00e1st.\u201d<\/p>\n\n\n\n

\u201eMegv\u00e9dt\u00e9l, ha b\u00e1ntottak. Ahogy \u00e9n is t\u00e9ged.\u201d<\/p>\n\n\n\n

\u201eNincsenek el\u0151tted titkaim. Ismersz engem. A j\u00f3t is, a rosszat is.\u201d<\/p>\n\n\n\n

\u201eElfogadtalak mindenest\u00fcl. A hib\u00e1iddal, az er\u00e9nyeiddel. Hihetetlen j\u00f3 \u00e9rz\u00e9s, hogy mindent elmondhattam neked.\u201d<\/p>\n\n\n\n

\u201eAzt is, ami\u00e9rt a vil\u00e1g el\u00edt\u00e9lt volna. Ami\u00e9rt kig\u00fanyolt \u00e9s kinevetett volna. Ami\u00e9rt b\u00e1ntott volna.\u201d<\/p>\n\n\n\n

\u201eTe meg\u00e9rtett\u00e9l. Nem nevett\u00e9l ki.\u201d<\/p>\n\n\n\n

\u201eNem g\u00fanyolt\u00e1l, nem b\u00e1ntott\u00e1l.\u201d<\/p>\n\n\n\n

\u201eVeled biztons\u00e1gban voltam.\u201d<\/p>\n\n\n\n

\u201eBar\u00e1tok vagyunk.\u201d<\/p>\n\n\n\n

A bar\u00e1t olyan volt, mint egy j\u00f3s\u00e1gos medve, mint egy \u00e1rnyat ad\u00f3 szikla. Ha szomor\u00fa volt, \u0151 felvid\u00edtotta. Ha a haragja ki\u00e1ramlott, \u0151 meghallgatta. Ha egyed\u00fcl \u00e9rezte mag\u00e1t, mellette termett \u00e9s egy\u00fctt v\u00e9szelt\u00e9k \u00e1t a neh\u00e9z id\u0151ket. Most egy\u00fctt hallgatt\u00e1k a tengert. M\u00e1r nem mondtak semmit, mert t\u00f6k\u00e9letesen \u00e9rtett\u00e9k a m\u00e1sikat \u00e9s ez csod\u00e1latos \u00e9rz\u00e9s volt. Amikor elhaj\u00f3zott, a bar\u00e1t az elfogad\u00e1s \u00f6r\u00f6m\u00e9t hagyta aj\u00e1nd\u00e9kul h\u00e1tra. \u00c9s csak n\u00e9h\u00e1ny homokszemet nyelt el a v\u00e9gtelen tenger.<\/p>\n\n\n\n

\u2026\u2026<\/p>\n\n\n\n

Amikor a szigeten tal\u00e1lta mag\u00e1t, feladta a s\u00e1ncait. Ez nem ment egyszerre, de minden tal\u00e1lkoz\u00e1ssal k\u00f6nnyebb lett. Nem voltak visszat\u00e9r\u0151k, akik \u00fajabb \u00e9s \u00fajabb nyomokat hagyhattak volna. A l\u00e1togat\u00f3k csak egyszer j\u00f6ttek \u00e9s minden b\u00facs\u00faval elnyelt n\u00e9h\u00e1ny homokszemet a tenger. Tudta, hogy a sziget sz\u0171k\u00fcl, a tenger n\u00f6vekszik \u00e9s mindez visszaford\u00edthatatlan imm\u00e1r \u00e9s mindez \u00edgy van j\u00f3l. A sziget \u0151 maga. \u00c9s a tenger? Ki tudja? \u0150r\u00e1 v\u00e1r. Mire mindezt v\u00e9gig gondolta, \u00fajabb homokszemet nyelt el a v\u00e9gtelen tenger.<\/p>\n\n\n\n

\u2026\u2026<\/p>\n\n\n\n

\u201eTe a f\u00fcst vagy, amit a sebre f\u00fajnak. Gy\u00f3gy\u00edt\u00f3 f\u00fcst.\u201d<\/p>\n\n\n\n

\u201eAmit a sz\u00f6rny\u0171 sebre f\u00fajnak \u00e9s megszel\u00edd\u00edtem a vil\u00e1gba v\u00e1gtat\u00f3 v\u00e9rt. Ez vagyok \u00e9n, a szeretet.\u201d<\/p>\n\n\n\n

\u201eK\u00f6nny\u0171 vagy \u00e9s \u00e1ldott. Gy\u00f3gy\u00edr vagy a sebre, amit a t\u00f6bbi ember okoz. Amit felt\u00e9pnek \u00fajra \u00e9s \u00fajra. Irigys\u00e9gb\u0151l. F\u00e9lelemt\u0151l hajtva. Moh\u00f3 karmokkal. K\u00f6z\u00f6ny\u00f6s sz\u00edvvel. \u00d6nz\u0151 gondolatokkal.\u201d<\/p>\n\n\n\n

\u201eFelt\u00e9pik \u00e9s \u00f6mlik a fekete v\u00e9r. L\u00fcktet \u00e9s felt\u00f6r a vil\u00e1gba, elbor\u00edt mindent.\u201d<\/p>\n\n\n\n

\u201eDe te, a gy\u00f3gy\u00edt\u00f3 f\u00fcst, aki l\u00e1gy \u00e9s b\u00e9k\u00e9t hoz\u00f3 \u00fajra \u00e9s \u00fajra megszel\u00edd\u00edted a szalad\u00f3 v\u00e9rt. Te vagy az egyetlen rem\u00e9ny\u00fcnk. A szeretet.\u201d<\/p>\n\n\n\n

\u00dajabb homokszemet nyelt el a v\u00e9gtelen tenger.<\/p>\n\n\n\n

\u2026\u2026<\/p>\n\n\n\n

A gyermek ugr\u00e1ndozva j\u00f6tt, mint a bet\u00f6retlen kiscsik\u00f3. Barna haja sz\u00e1lldosott a sz\u00e9lben. Kacag\u00e1s\u00e1t a szell\u0151 felkapta \u00e9s mint dr\u00e1ga kincset, gy\u00f6ny\u00f6rk\u00f6dve vitte tov\u00e1bb.<\/p>\n\n\n\n

Megn\u00e9zt\u00e9k egy\u00fctt a naplement\u00e9t. Soha azel\u0151tt nem l\u00e1tott m\u00e9g ilyen sz\u00e9p naplement\u00e9t. T\u00f6k\u00e9letes volt, mert mellette \u00fclt a homokban a gyermek, a l\u00e1ny, v\u00e9r a v\u00e9r\u00e9b\u0151l, h\u00fas a h\u00fas\u00e1b\u00f3l, l\u00e9lek a lelk\u00e9b\u0151l, \u00e9let az \u00e9let\u00e9b\u0151l. Olyan term\u00e9szetes volt, hogy itt van. Gy\u00f6ny\u00f6rk\u00f6dve n\u00e9zte ismer\u0151s von\u00e1sokat, a szem\u00e9nek oly kedves l\u00e9nyt. B\u00fcszkes\u00e9get \u00e9rzett, hogy k\u00f6ze van hozz\u00e1, hogy hozz\u00e1 tartozik elszak\u00edthatatlan, \u00f6r\u00f6k k\u00f6tel\u00e9kkel. Olyan k\u00f6tel\u00e9kkel, ami biztons\u00e1got ad \u00e9s meg\u00f3vja att\u00f3l, hogy \u00f6sszet\u00f6rje mag\u00e1t. Mindenn\u00e9l t\u00f6bbet jelentett sz\u00e1m\u00e1ra, hogy \u0151 lehetett az, akinek ez a h\u00edv\u00e1s sz\u00f3lt:<\/p>\n\n\n\n

\u201eApa.\u201d<\/p>\n\n\n\n

\u201eKisl\u00e1nyom.\u201d<\/p>\n\n\n\n

\u201eKis\u00e9rt\u00e9l \u00e9s oltalmazt\u00e1l. Megtan\u00edtott\u00e1l j\u00e1rni az \u00faton. Felseg\u00edtett\u00e9l, ha elestem \u00e9s elkapt\u00e1l, ha zuhantam. \u00c1polt\u00e1l, ha beteg voltam \u00e9s nevelt\u00e9l, ha rosszat tettem. V\u00edgasztalt\u00e1l a szomor\u00fas\u00e1gban, mellettem volt\u00e1l a bajban. Megnevettett\u00e9l. Figyelt\u00e9l r\u00e1m \u00e9s \u0151szinte volt\u00e1l. Mindig velem leszel. Szeretlek Apa.\u201d<\/p>\n\n\n\n

\u201e\u00c9rtelmet \u00e9s c\u00e9lt adt\u00e1l az \u00e9letemnek. Megtan\u00edtott\u00e1l szeretni \u00e9s t\u00fcrelmesnek lenni, figyelni \u00e9s oltalmazni. \u00c1ltalad lett teljes az \u00e9letem. Nevelt\u00e9l, ha hib\u00e1ztam. Veled \u0151szinte lehettem. V\u00edgasztalt\u00e1l a szomor\u00fas\u00e1gban \u00e9s mellettem volt\u00e1l a bajban. Megnevettett\u00e9l. B\u00edzt\u00e1l bennem \u00e9s \u0151szinte volt\u00e1l. Mindig veled maradok. Szeretlek Kicsim.\u201d<\/p>\n\n\n\n

A gyermek az \u00e9let \u00e9rtelm\u00e9t adta aj\u00e1nd\u00e9kul, azt\u00e1n \u0151 is elhaj\u00f3zott azzal a sz\u00e9llel, aminek kacag\u00f3 babaszaga volt. \u00dajabb homokszemet nyelt el a v\u00e9gtelen tenger.<\/p>\n\n\n\n

\u2026\u2026<\/p>\n\n\n\n

Nem sok maradt h\u00e1tra. A sz\u00e9l git\u00e1rhangot hozott. Az es\u0151 dal\u00e1t f\u00fajta, s eleredt az es\u0151. A homok elnyelte az apr\u00f3 cseppeket. J\u00f3 volt \u00edgy \u00fclni, az es\u0151 dal\u00e1t hallgatva, \u00e9rezve a l\u00e1gy, csiklandoz\u00f3 permetet. A dal v\u00e9gigh\u00f6mp\u00f6lyg\u00f6tt a tenger felett. A b\u00e1ln\u00e1k kidugt\u00e1k hatalmas fej\u00fcket \u00e9s k\u00f6nnyeztek, de ezek \u00f6r\u00f6mk\u00f6nnyek voltak, mert a b\u00e1ln\u00e1k a vattacukorra gondoltak, annak kedves \u00edz\u00e9re \u00e9s illat\u00e1ra. Azt\u00e1n el\u00e1llt az es\u0151, a b\u00e1ln\u00e1k b\u00facs\u00fat intettek \u00e9s \u0151 egyed\u00fcl maradt. Nem j\u00f6tt t\u00f6bb l\u00e1togat\u00f3, m\u00e1r csak egyvalaki maradt, akit el kellett engednie. \u00d6nmag\u00e1t.<\/p>\n\n\n\n

\u201e\u00d6sszess\u00e9g\u00e9ben n\u00e9zve nem tudom, hogy milyen az \u00e9let. J\u00f3-e vagy rossz, nem tudn\u00e1m eld\u00f6nteni. N\u00e9ha t\u00fal nagynak \u00e9rzem az \u00e1rat, amit fizetn\u00fcnk kell \u00e9rte. Hiszen folyamatosan puszt\u00edtunk, hogy \u00e9letben maradjunk. \u00d6l\u00fcnk, ha f\u00e1zunk; gyilkolunk, ha \u00e9hs\u00e9g hajt; fosztogatunk, hogy nek\u00fcnk t\u00f6bb legyen \u00e9s elvessz\u00fck, amit megk\u00edv\u00e1nunk. Az ember sz\u00f6rnyeteg. Az ember a sz\u00f6rnyeteg. Mi vagyunk a sz\u00f6rnyek, \u00e9n vagyok a sz\u00f6rny. Sz\u00f6rny vagyok.<\/p>\n\n\n\n

M\u00e1skor meg mindet megadn\u00e9k az\u00e9rt, hogy r\u00e9szese maradjak ennek a csod\u00e1nak, amit \u00e9letnek nevez\u00fcnk. Amkor r\u00e1n\u00e9zek a gyermekemre, amikor any\u00e1mat hallgatom, amikor megnevettetem ap\u00e1mat, amikor a kedvesem kez\u00e9t fogom, amikor meg\u00e9rint Beethoven zen\u00e9je, amikor az erd\u0151ben ballagok vagy megcsap a tenger illata\u2026<\/p>\n\n\n\n

Mindig kerestem a v\u00e1laszt, a v\u00e1laszokat. Mi az \u00e9let \u00e9rtelme? Van-e isten? Mire j\u00f3 \u00e9lni? Honnan j\u00f6tt\u00fcnk? Tartunk-e valamerre? Hogyan m\u0171k\u00f6dik a vil\u00e1g? Lehetne-e m\u00e1sk\u00e9pp?<\/p>\n\n\n\n

De m\u00e1r nem keresem. A v\u00e1lasz, a v\u00e1laszok mind hamisnak bizonyultak. Illetve nem mind. N\u00e9h\u00e1ny igaz maradt, mint a szeretet. A h\u0171s\u00e9g. Az \u0151szintes\u00e9g. Az \u00f6nfel\u00e1ldoz\u00e1s. A nagylelk\u0171s\u00e9g. A b\u00e1tors\u00e1g. Azok a pillanatok, amikor valami j\u00f3t cselekszel. Amikor t\u00f6bb leszel \u00f6nmagadn\u00e1l. Amikor alkotsz. Amikor adsz. Amikor adsz.<\/p>\n\n\n\n

Most \u00e9n j\u00f6v\u00f6k. M\u00e1r \u00e9rzem azt az illatot, az utols\u00f3t, a megfoghatatlant. Amikor elnehez\u00fclnek. Elnehez\u00fclnek \u00e9s nem t\u00e9rnek vissza t\u00f6bb\u00e9. Itt van ez az illat \u00e9s kics\u00faszik a homok a l\u00e1bam al\u00f3l. Megfogom ezt az illatot, \u00e1tadok neki mindent, amim van \u00e9s elhaj\u00f3zom vele, el ezzel az illattal, ami nem m\u00e1s, mint a csendes\u00fcl\u0151 \u00e9let utols\u00f3 s\u00f3haj\u00e1nak az illata \u00e9s nem t\u00e9rek vissza t\u00f6bb\u00e9.\u201d<\/p>\n\n\n\n

Elhaj\u00f3zott \u00e9s az utols\u00f3 homokszemet is elnyelte a v\u00e9gtelen tenger.<\/p>\n\n\n\n

\u2026\u2026<\/p>\n\n\n\n

– Elment. V\u00e9ge. \u2013 mondta az orvos \u00e9s lekapcsolta a sz\u00edvm\u0171k\u00f6d\u00e9st jelz\u0151 g\u00e9pet.<\/p>\n\n\n\n

Az \u00f6regek, sz\u00fcl\u0151k csendben \u00e1lldog\u00e1ltak, k\u00f6nny\u00fck patakja hangtalan csordog\u00e1lt arcukon. A kisl\u00e1ny zokogott, a n\u0151 \u00e1tkarolta, a bar\u00e1t az ablakhoz l\u00e9pett \u00e9s kinyitotta azt. H\u0171s szell\u0151 hatolt be a k\u00f3rh\u00e1zi szob\u00e1ba, elhozta a tenger illat\u00e1t, majd megp\u00f6rd\u00fclt \u00e9s mag\u00e1val vitte egy l\u00e9lek illat\u00e1t.<\/p>\n\n\n\n

Tigyi J\u00e9gfarkas Bal\u00e1zs<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

Mott\u00f3: Mondj\u00e1k, l\u00e9tezik a menek\u00fcl\u00e9snek az az utols\u00f3, v\u00e9gletes form\u00e1ja, amikor \u00f6nmagunkba h\u00faz\u00f3dunk vissza, mert m\u00e1r csak oda lehet. Felt\u00e1ratlan t\u00e1jainkra, falaink, b\u00e1sty\u00e1ink, \u00e9rintetlen m\u00e9lys\u00e9geink k\u00f6z\u00e9. \u00c9s innen tal\u00e1n m\u00e1r nincs is vissza\u00fat. A gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 kezdetek sziget\u00e9t a k\u00e9pzelet tengere \u00f6lelte k\u00f6r\u00fcl. A szigetr\u0151l csak sejteni lehetett, hogy sziget, \u0151 maga sohasem j\u00e1rta k\u00f6r\u00fcl. Nem … Gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 kezdetek szigete<\/span> r\u00e9szletei…<\/a><\/p>\n","protected":false},"author":1,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[42],"tags":[79,6,43,7],"class_list":["post-249","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-novella","tag-gyonyoru-kezdetek-szigete","tag-jegfarkas","tag-novella","tag-tigyi-balazs"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/szociosokk.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/249","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/szociosokk.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/szociosokk.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/szociosokk.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/1"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/szociosokk.hu\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=249"}],"version-history":[{"count":3,"href":"https:\/\/szociosokk.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/249\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":253,"href":"https:\/\/szociosokk.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/249\/revisions\/253"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/szociosokk.hu\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=249"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/szociosokk.hu\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=249"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/szociosokk.hu\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=249"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}