Mit hagyunk hátra magunk után
Plasztik szemetet sodor a szél
Káosz és zaj voltunk
Sokszor semmi más
Az emberiség
Túl közeli harsogás
Kérlek legyél csendesebb
Rendkívüli tudásra vágytunk
De a félelem és önzés tengerét
Hoztuk létre
Már nem látni a határait
Benne fuldokolunk
Születéstől
Terhektől görnyedten
Véreres szemekkel
Hipnotizáltan suttogjuk
Arany, lájk, arany
Nincs sziget, melyen megpihenhetnénk
Mely oltalmat adhatna
Mert egymással versengve
A másiktól rettegve
És nincs mentőhajó
A remény fényeivel
Vékonyka árbócrúdjain
Mert egymással versengve
A másiktól rettegve
Elpusztítottuk
Űzötten és vakon tántorogva
Agymosva hazudjuk magunknak
Egy mesterkélt élet keretei között
Arany, lájk, arany
Az irányított világ lájkra éhezik
És ami nem arany
És nem hoz lájkokat
Az haszontalan
Felesleges
Kuka
Kérlek legyél szerényebb
Lajkára emlékezem
Ő volt a mi végső árulásunk
Nem az első, nem az utolsó
Ügyes Lajka, jó fiú
Csináld ezt és jutalmat kapsz
Tedd meg ezt és pacsi
Azt hitted, kis butus, hogy szeretnek
Ügyes Lajka, jó fiú
Végül az űrbe lőttek
Elhagyatva
Egyedül
Ez volt ám az árulás
Az ünnepi
Az űrbe lőtt üzenet
Ilyenek vagyunk mi
Emberek
Magány és halál
Vár arra, aki megbízik bennünk
Az árulás még keményebb volt
Mint a hétköznapiak
Mikor a gazda elmetszi a tyúkja torkát
Tyúkja, fája, báránya, testvére, gyermeke
Túl hosszú a sor
Végtelenbe nyúlik
A kéz, amely enni ad
Az a kéz, amely oltalmat ad
Az a kéz, amelyben megbízol
Az a kéz véres
És kést szorongat
Mindig is véres volt
Mindig is kést markolt
És most elveszi az életetek
A húsotok
A bőrötök
A jövőtök
Arany, lájk, arany
És az illúziót
Hogy vagytok valakik
Hogy egyáltalán voltatok
Az a kéz prédává silányít
Kérlek legyél kedvesebb
Ketrecben tartott állatok
Napfényt soha nem láttatok
Rácsot markoló kezetek
Fénytelen tekintetetek
Az örömöt soha nem ismerték
A vágóhídra hajtott százezerek
A tudomány nevében kínzott és gyilkolt
Kicsiny, ártatlan életek
Arany, lájk, arany
Az égbe kiáltanak bűneink
Kérlek halld meg a hangjukat
Ne istennek köszönd
A húst az asztalodon
Mert az a saját önzésed bére csupán
Persze játszhatod, hogy süket vagy
És közömbös a kihasznált életek kínjára
Persze játszhatod a tudatlant
Miközben a bolygót fosztogatod
De titkon, legbelül reménykedj
Nincs az a teremtő erő
Nincs az a hatalmas isten
Akinek látványosan oltárt emeltél
Aki egyszer mérleget von
Aki látja, mit tesz az ember
Kérlek legyél őszinte
És titkon, legbelül tudjad
Többé nincs jogunk imádkozni
Nincs jogunk imádkozni
Nincs okunk az elégedettségre
És nincs alapja a dicsekvésünknek
Amit mégis megtehetsz
Kérlek legyél csendesebb
Kérlek legyél szerényebb
Kérlek legyél kedvesebb
Kérlek halld meg a hangjukat
Kérlek legyél őszinte
És mentsd meg azt, akit még lehet
Tigyi Jégfarkas Balázs