Hónap: 2023. november

Az élet olyan természetesen nő össze

A mintaszerű bomlással

Mintha a kettő ugyanaz lenne

És miért is ne

Hiszen soha, egyetlen percet sem tudtál megfogni

Úgy igazán

Persze igyekeztél mosolyogni, a látszat kedvéért

Ám veszteségeid tengerében hánykolódva

A mosolyból hamar vált

Vicsorgás

Hörgés

Fuldokás

És nem tudtad meg, ki is vagy valójában

A fiatalságod, a szabadságod elhullt a csatamezőn

Megtörtek

És a boltból már az olcsóbb tejet viszed haza

Valahogy élni kell

És megelégszel egy akciós sörrel a tévé előtt

Az Ikeás kanapén, a reklámok kábulatában

Mert addig se zaklat senki

De élet ez

A jövőd rabszolgája lettél

A múlt kudarcai tobzódnak génjeidben

Gyermekeid vére a kompromisszumaidtól terhes

De ha csak egy percet meg tudnál fogni

Úgy igazán

Akkor talán nem gyarapodna a lista

Azokról a dolgokról, amiket meg sem próbálsz elérni

Akkor talán nem szűkölve szűkülne az a pont az időben

Ahova megérkezel majd

Amikor ebből a fáradt jelenből is elmúlsz

Mint egy rossz perc

Dicstelenül

Megalkudva

Tudva

Hogy csak hiányt és bánatot hagytál magad után

Nyisd fel a szemed

Tigyi Jégfarkas Balázs

Kisajátítanak olyan fogalmakat, mint haza, család, nemzet. Megmondják, ki áruló.

Megmondják azt is, hogy mit csinálj, hogyan élj, kire szavazz.

Átmossák az agyad. Ugye nem leszel áruló? Ugye magyar vagy még?

Üres ígéretekkel kábítanak. Plakátokról vigyorognak, mert már a szar is nyomtatható.

Rendet, gazdagságot, túlvilágot ígérnek neked, de semmit se tudnak rólad. Te se róluk. Nekik a hatalom illúziója kell, neked az, hogy irányítsanak. Nekik kell egy nyelv, neked kell egy segg. Amit fényesre nyalhatsz. Prémiumot is kapsz. Ugye nem leszel áruló?

Nem jobbak nálad, csak sérültebbek. Komisz, bosszúálló gyerekek felnőtt testben. Dominálni akarnak mindenki felett és rettegnek attól, ami nem kontrollálható. Félnek a szabadságtól, az irányíthatatlantól, az ismeretlentől. Ezért szabályokat, törvényeket, rendeleteket hoznak és megmondják, hogy mit csinálj, hogyan élj, kire szavazz. Bizony megmondják öltönyben, egyenruhában, reverendában. Ugye magyar vagy még?

Elbaszott emberek vezetnek átbaszott embereket.

Fejlődésről és új munkahelyekről szövegelnek, miközben felavatják a fegyvergyárat. Te tapsolsz és örülsz erőskezű vezetőidnek. Majd ők megvédenek. Majd ők tudják, mi a jó neked. Majd ők kiküldenek a frontra. Majd ők csinálnak belőled hősi halottat. Ugye nem leszel áruló?

Elmész a templomba, ahol a szeretetről prédikálnak. Utána hazamész és bezabálod a véres húst. A lelkész is ugyanúgy jóllakik belőle. Végül megköszönitek az istennek. Annak az istennek, aki azt mondta, hogy ne ölj. De ugye magyar vagy még?

A malac az ólban röfög. Az ember a képernyőről, a parlamentben, a szószékről, a pulpitusról, soroljam még?

Nyisd fel a szemed!

Tigyi Jégfarkas Balázs

Most még választhatsz. Ez az élet csodája, hogy annyi rossz döntés után még mindig választhatunk másik utat.

Tudom, hogy a szakadékot te is egy másik élőlény kimart húsával töltötted fel.

Tudom, hogy gyengébbek tetemein gázoltál át, mert ez volt a siker ára.

Az ajkad véres volt, de rúzsnak hazudtad, tudom.

És amikor a gyomrodban a vérszomj tombolt, te is a békéről prédikáltál.

Tudom, hogy ez volt a túlélés ára és mi megfizettük.

De mi van, ha azt mondom, hogy ne fizessünk többet, mert ennyit nem ér meg?

Nyisd fel a szemed!

Tigyi Jégfarkas Balázs

Nekem olyan válasz kellett, amelyik képes volt elűzni a csontjaimba hatoló űrt. Vásároltam hát egyet a kész hitek piacán, akciósan adták. Aztán hallgattam a giccses hangú pásztort és a csorda melegített. Már válaszom volt, kész világképem, tehát pajzsom is volt. Nem kellett gondolkodnom többé és nem kellett szembenéznem a fenyegető űrrel, mely minden másodpercben megkérdőjelezte a létezésem értelmét. Befogadtak. Egy idő múlva már én is elég jól bégettem ahhoz, hogy felálljak a pulpitusra és hirdessem a betevő igét.

Az egyik pillanatban még okés volt minden. Hit pipa, világkép pipa, örökélet pipa, közösség pipa, tejelnek pipa, de egyszer csak bummm. Mi a szart keresek én itt? Ki ez a negédes hangú fasz, aki a szószékről prédikál az én testemben, az én hangomon? És ki ez a sok balek körülöttem, akik mindezt benyelik? Itt csak vesztegetem az időm. Ez nem az én utam.

Az én utam szögletes és nyers, nem simulékony, sem gömbölyű. Az én utam a népszerűtlen, a sikertelen, a nem mutogatni való, a kudarcait vállaló, az életszagú, a nem retusált, a szívből nevetős, a szókimondó, a szarok az egészre, a kétkedéssel övezett, a kiábrándult, a változással teli…

Vagyok, aki vagyok, egy madárijesztő a sok közül. Nem számít. Az űrt saját magam találtam és szembe tudok vele nézni. Nem kell az olcsó vigasz, nem kell az illúzió, nem kell a könnyebbik út, nem kell a látszatbiztonság. Te se add fel, haver és kezdj el végre rákérdezni a dolgokra!

Nyisd fel a szemed!

Tigyi Jégfarkas Balázs

Emlékezem. Egykor a szél nem volt dílere a szennynek.

Uralkodni egyik sem akart még és az időt sem mérték.

Nem akarták ketrecbe zárni a lelked.

Nem létezett pénz, műanyag, bomba, se vezető-seggfej. Nem hordtunk öltönyt, nem volt börtön, kerítés, se egyház, se pornó. Nem pusztítottunk ki teljes fajokat és nem tanultuk kegyetlen zsarnokok neveit történelemórán. Nem imádtunk nagyképű méregkeverőket, se képzelt isteneket.

A lelkem haldoklik. Haldoklik a tiéd is. Pusztulnak a rovarok, a fák, az erdők. A folyók, a ragadozók, a növényevők. Akik repülni tudnak. A vízben élők. A négylábúak. Akik megcsípnek, akik nem csípnek. A gyengébbek. Az igazak. A másik. Feláldozzuk, kiírtjuk, kiszorítjuk. Pénzért. Hatalomért. Érdekből. A bőrükért, a csontjukért. A vérükért, a húsukért. A kényelmünk miatt. Az éhségünk miatt. Mert megtehetjük. Szórakozásból, távcsöves puskával. Atombombával. Mert megtehetjük kerítéssel, fűrésszel, mezőgazdasági termeléssel. Bankjegyekkel. A vágóhídon. A tőzsdén. Otthon az udvarban, a késsel vagy rovarirtóval. Mert megtehetjük autóval, a haladás nevében. Permetezővel. Légycsapóval. A kezünkkel. A hatalom érzetével. A győztesek mosolyával. Egy kényelmes fotelből, egy utasítással, egy ultramodern, kibebaszott irodában. Mert megtehetjük. Mert megteheted.

Az élet vonyít fájdalmában, de mi úgy teszünk, mintha nem hallanánk. A szabadság zsugorodó ketrecben, de mi vakot játszunk. S néhány óra múlva, amikor már mindent és mindenki mást bekebeleztünk, saját magunkat kezdjük felfalni, szűnni nem akaró mohósággal.

Nyisd fel a szemed!

Tigyi Jégfarkas Balázs