Szárnyaim összezárom

Szárnyaim összezárom

Fényeim messze rejtem

Szavaim csendre váltom

Nevemet elfelejtem

Bolygok éhesen jóllakottak között

Mint láncra vert démon, ki épp most szökött

Élek kérgesen jégszilánkok mögött

Lépek nesztelen alvó vágyak fölött

Minden mozdulatlan, minden megfagyott

Mindent jég borít, mi derűt adhatott

Halott hullámokon, alvadt tengeren

Dermedt emlékek közt járok csendesen

Tigyi Jégfarkas Balázs

N

Bőröd színe van a vágynak
Múló titka van az éjnek
Gyönyör íze van a szádnak
Pillekönnyű most az élet

Minden évszak illik hozzád
Minden sóhajod mennyország
Minden sejtem kíván téged
Fürgén szalad el az élet

Szívem óvja szíved álmát
Rég elhagytuk már a vértet
Ápoljuk a holnap fáját
Együtt hajlít meg az élet

És együtt talál ránk a tél
Lassan véget ér az élet
Köszönöm, hogy bennünk hittél
Köszönöm, hogy megígérted

Tigyi Jégfarkas Balázs

És a darvak tovaszálltak

És a darvak tovaszálltak
És a lelkek kiürültek
És a szívek elfáradtak
És az arcok megvénültek

És a fények szárnyra keltek
És a szépet messze vitték
És a fogak hajnalt téptek
És a gyomrot megtöltötték

És a mesék kiröppentek
Legtöbbjüket el se hitték
És a zsebek egyre teltek
Pénz az élet, üvöltötték

És az ifjak menekültek
És a bölcset megvesszőzték
És az álmok mind elégtek
És a mosolyt láncra verték

És a fogak minket rágtak
És a szemed már nem fénylett
És a darvak tovaszálltak
Vissza többé sose tértek

Tigyi Jégfarkas Balázs

Teremtés

Az első egy gondolat

Riadt gyermek, elszalad

A második az égbolt

A régi még fáj. Kék volt

Telt, szívdöglesztő erdő

Vén folyó, eltekergő

Az ismeretlen úton

Már három puha lábnyom

Jó egyedül a csendben

Kicsikét elveszetten

Friss szellő szárnyán szavak

A titok rejtve marad

Az idő ólomlábán

Fityeg az élet, kábán

Szirmot bontott egy virág

Így született a világ

Szívemből adom neked

Új kaland vár, hát megyek

Tigyi Jégfarkas Balázs

A szeretet jó hely

A szeretet nem mér

A szeretet nem bánt

A szeretet nem kér

A szeretet gyémánt

Tiéd a szíved összes ereje

Tiéd a világ minden ideje

Míg le nem hull a rózsa levele

Ameddig hamvas föld nem lepi be

A szeretet nem zár

A szeretet nem nyer

A szeretet nem fáj

A szeretet jó hely

Tiéd a szépség ős ígérete

Tiéd egy másik hű szeretete

Ne várj, míg lehull a rózsa levele

Ne várj, míg porhanyós föld takarja be

Tigyi Jégfarkas Balázs

Ma adj, holnap már késő

Nézd. Kásásan izzik az ég alja

A kontúrevő naplemente a világot felfalja

Ne félj. Mást úgysem tehetsz, hát búcsúzz el

Távol, nem láthatod, már nő a holnap árnya

És hűséges szeretőd talán utoljára ölel

Távol, nem láthatod, a vérbe borult hegy mögött

Városok égnek és halálos gyönyört gyöngyöznek az álmok

Lángoló ágyakban egymástól csikarnak csókot

Parázstestű ifjak és olvadó szépleányok

A végső ölelés minden érintéssel egyre közelibb

Ma adj szerelmet, mert holnap

Holnap minden darabokra törik

Tigyi Jégfarkas Balázs

Múlt leszek, egy gondolat

Éltél illatomban

Vigyáztad arcomat

Úgy hitted

A mosolyod győzi a gondokat

Éltem illatodban

Vettem testedet

Egy ajtód zárva maradt

Téged rejthetett

Megéltél illatomban

Fagyos, téli napokat

Napfényt vártál, de nem kaptál mást

Csak jeget, havat

Megéltem illatodban

Lélekölő harcokat

Éreztem már jelenünkben

Múlt leszel, egy gondolat

Tigyi Jégfarkas Balázs

Szeresd, aki vagyok

Szeresd, aki vagyok

Aki túlélte a napot

Aki megverte a papot

Aki rámászott a keresztre

Akit bezártak egy ketrecbe

Szeresd, aki vagyok

Aki elcsórta a napot

El is jött a világ vége

És elmúlt úgy

Hogy nem vették észre

Szeresd, aki vagyok

Aki őszintén vacog

Aki akart valamit

Valami nagyot

De csak túlélte a napot

Szeresd, aki vagyok

Aki elszórta, mit lopott

Akinek nincsen más kincse

Csak a szeretet, mit adott

És a szeretet, mit kapott

Tigyi Jégfarkas Balázs

Sebek a tündér kezén

Ott a távolban, ahol a fák hörögnek

Ott láthatod a sebeket a tündér kezén

És ha láttad, már mindent értesz

És tudod, hogy az élet nem csupán udvarias rothadás

Hanem valami egészen más, valami alaktalan csoda

Ezer utat bejársz és nem jutsz sehova

És mégis jó, mégis szép, mégis szíven talál

És csak a bolond emel kalapot, ha érte jön a halál

Tigyi Jégfarkas Balázs

Testem

Testem víz

A tűzben szolgalány

A tűzben nedves

Áldozat

Engedelmes

Testem zsák

A vágyban nehezék

Rozsdás lánc a sötétben

Fék

A szárnyalásban

Testem cukor

Könnyű felhő

Párom kéjét édesítő

Gyönyört

Rejtő

Testem fegyver

Csontos pöröly

Harci beton

Bárkit

Lenyom

Testem homok

Órája pereg

Elhordja az idő szele

S porlik

S remeg

Testem lopott

Alkotó háta megett raboltam

Testem hű. Enyém

Akarva

Akaratlan

Tigyi Jégfarkas Balázs