Fák és cápák

A dübörgésből fák

A betonba gyűrt földből fák

Az üveggel mart földből fák

A fémes rothadásból fák

A gyárak kéményéből fák

Az atombombákból fák

Szűk koponyák gőzeiből fák

Száraz öltönyökből fák

Gazembert játszók silány lelkéből fák

A préda véréből fák

A hazugságokból fák

Az áldozat teteméből fák

A győztes beleiből fák

Ketrecek rácsaiból fák

Hentesek késeiből fák

Vadászok vétkeiből fák

Kutatók közönyéből fák

Éhezők gyomrából fák

Fosztogatók szívéből fák

Húsevők habzó szájából fák

Katonák fegyveréből fák

A gyűlölet láncaiból fák

Pénzhegyek bűzéből fák

Mérgező vágyainkból fák teremjenek

S nőjenek a fákból irdatlan cápák

Üveget törjenek, fémet hajlítsanak

Betont zabáljanak, embert faljanak

És maguk után új tavaszt hagyjanak

Járják a világot, pusztuljon a civilizáció

Emlékét őrizzék e porba hajított szavak

És semmi más

Tigyi Jégfarkas Balázs

A szó lepkeszárny

A szerelem univerzum

Az idő sohasemvolt

A lélek teleírt lap

A harag idejétmúlt

A cél csak illúzió

Az átok hajtóerő

A magány hiánytalan

Az éhség kézenfekvő

A remény oxigén

A vágy röpke feledés

A halál törhetetlen

Az élet csupa remegés

A gondolat túlértékelt

Az akarat egyszemélyes

Az eredmény mindig értelmetlen

A tudat kéje véges

A béke lehetetlen

A fejlődés lassú kín

A harc megalázó

A siker könnyű csíny

A határ veszélytelen

Az ember idejétmúlt

A szeretet univerzum

Az idő sohasemvolt

Tigyi Jégfarkas Balázs