Hónap: 2022. augusztus

Őröltek

A harag keserűje kavarog

Ajkad múló ízével a számban

Éles szavakat vágtunk egymáshoz

Súlyos, bántó vackokat

És nem kapaszkodtunk többé mézes csókok emlékébe

Mi történt velünk, nem lehet azt tudni

Az élet robogott át rajtunk, vagy mi adtuk fel túl korán

Mintha lassan, önként vakultunk volna meg és közben

Tovatűnt az ígéret földje, a szerelem és a mályvaszínű óceán is

És most

Most nincs semmi, csak

Nyakig belesüppedve taposunk az iszapos hétköznapokban

Mi éhségtől agresszív, dülledt szemű disznók

Tudva azt, hogy nem kaphatjuk vissza

A fiatalság, a szerelem elmúlt

Világok dőltek össze és egyre gyakrabban öltöztet a halál

És nincs semmi, nem szokatlan, senki sem kiabál

Csak a harag keserűje dübörög ostobán a szánkban

Írta: Tigyi Jégfarkas Balázs

Este van, 1

Este van. Szarik a pap, baszik a világra

Végre lekoptak az álszent ájtatoskodók

A hívők, hogy dugnák föl maguknak

Akik nem szeretik hallani még az igaz, magyar káromkodást sem

Napközben játszotta döglött szerepét böcsülettel

Bár gyűrött volt a mosoly és értelmetlen a sok beszéd

De csak ez kell nekik és a kereszt nehéz, oly nehéz

Este van. A padlón heverend a reverenda

Ő meg jól benyakalja a misebort, pornót néz és élvezi

Hogy él, hogy ember

Majd holnap menti a lelkeket újra

Írta: Tigyi Jégfarkas Balázs