Mit hagyunk hátra magunk után
Plasztik szemetet sodor a szél
Káosz és zaj voltunk
Sokszor semmi más
Az emberiség
Túl közeli harsogás
Kérlek legyél csendesebb
Rendkívüli tudásra vágytunk
De a félelem és önzés tengerét
Hoztuk létre
Már nem látni a határait
Benne fuldokolunk
Születéstől
Terhektől görnyedten
Véreres szemekkel
Hipnotizáltan suttogjuk
Arany, lájk, arany
Nincs sziget, melyen megpihenhetnénk
Mely oltalmat adhatna
Mert egymással versengve
A másiktól rettegve
És nincs mentőhajó
A remény fényeivel
Vékonyka árbócrúdjain
Mert egymással versengve
A másiktól rettegve
Elpusztítottuk
Űzötten és vakon tántorogva
Agymosva hazudjuk magunknak
Egy mesterkélt élet keretei között
Arany, lájk, arany
Az irányított világ lájkra éhezik
És ami nem arany
És nem hoz lájkokat
Az haszontalan
Felesleges
Kuka
Kérlek legyél szerényebb
Lajkára emlékezem
Ő volt a mi végső árulásunk
Nem az első, nem az utolsó
Ügyes Lajka, jó fiú
Csináld ezt és jutalmat kapsz
Tedd meg ezt és pacsi
Azt hitted, kis butus, hogy szeretnek
Ügyes Lajka, jó fiú
Végül az űrbe lőttek
Elhagyatva
Egyedül
Ez volt ám az árulás
Az ünnepi
Az űrbe lőtt üzenet
Ilyenek vagyunk mi
Emberek
Magány és halál
Vár arra, aki megbízik bennünk
Az árulás még keményebb volt
Mint a hétköznapiak
Mikor a gazda elmetszi a tyúkja torkát
Tyúkja, fája, báránya, testvére, gyermeke
Túl hosszú a sor
Végtelenbe nyúlik
A kéz, amely enni ad
Az a kéz, amely oltalmat ad
Az a kéz, amelyben megbízol
Az a kéz véres
És kést szorongat
Mindig is véres volt
Mindig is kést markolt
És most elveszi az életetek
A húsotok
A bőrötök
A jövőtök
Arany, lájk, arany
És az illúziót
Hogy vagytok valakik
Hogy egyáltalán voltatok
Az a kéz prédává silányít
Kérlek legyél kedvesebb
Ketrecben tartott állatok
Napfényt soha nem láttatok
Rácsot markoló kezetek
Fénytelen tekintetetek
Az örömöt soha nem ismerték
A vágóhídra hajtott százezerek
A tudomány nevében kínzott és gyilkolt
Kicsiny, ártatlan életek
Arany, lájk, arany
Az égbe kiáltanak bűneink
Kérlek halld meg a hangjukat
Ne istennek köszönd
A húst az asztalodon
Mert az a saját önzésed bére csupán
Persze játszhatod, hogy süket vagy
És közömbös a kihasznált életek kínjára
Persze játszhatod a tudatlant
Miközben a bolygót fosztogatod
De titkon, legbelül reménykedj
Nincs az a teremtő erő
Nincs az a hatalmas isten
Akinek látványosan oltárt emeltél
Aki egyszer mérleget von
Aki látja, mit tesz az ember
Kérlek legyél őszinte
És titkon, legbelül tudjad
Többé nincs jogunk imádkozni
Nincs jogunk imádkozni
Nincs okunk az elégedettségre
És nincs alapja a dicsekvésünknek
Amit mégis megtehetsz
Kérlek legyél csendesebb
Kérlek legyél szerényebb
Kérlek legyél kedvesebb
Kérlek halld meg a hangjukat
Kérlek legyél őszinte
És mentsd meg azt, akit még lehet
Tigyi Jégfarkas Balázs
Kategória: vers
Szárnyaim összezárom
Szárnyaim összezárom
Fényeim messze rejtem
Szavaim csendre váltom
Nevemet elfelejtem
Bolygok éhesen jóllakottak között
Mint láncra vert démon, ki épp most szökött
Élek kérgesen jégszilánkok mögött
Lépek nesztelen alvó vágyak fölött
Minden mozdulatlan, minden megfagyott
Mindent jég borít, mi derűt adhatott
Halott hullámokon, alvadt tengeren
Dermedt emlékek közt járok csendesen
Tigyi Jégfarkas Balázs
N
Bőröd színe van a vágynak
Múló titka van az éjnek
Gyönyör íze van a szádnak
Pillekönnyű most az élet
Minden évszak illik hozzád
Minden sóhajod mennyország
Minden sejtem kíván téged
Fürgén szalad el az élet
Szívem óvja szíved álmát
Rég elhagytuk már a vértet
Ápoljuk a holnap fáját
Együtt hajlít meg az élet
És együtt talál ránk a tél
Lassan véget ér az élet
Köszönöm, hogy bennünk hittél
Köszönöm, hogy megígérted
Tigyi Jégfarkas Balázs
És a darvak tovaszálltak
És a darvak tovaszálltak
És a lelkek kiürültek
És a szívek elfáradtak
És az arcok megvénültek
És a fények szárnyra keltek
És a szépet messze vitték
És a fogak hajnalt téptek
És a gyomrot megtöltötték
És a mesék kiröppentek
Legtöbbjüket el se hitték
És a zsebek egyre teltek
Pénz az élet, üvöltötték
És az ifjak menekültek
És a bölcset megvesszőzték
És az álmok mind elégtek
És a mosolyt láncra verték
És a fogak minket rágtak
És a szemed már nem fénylett
És a darvak tovaszálltak
Vissza többé sose tértek
Tigyi Jégfarkas Balázs
Teremtés
Az első egy gondolat
Riadt gyermek, elszalad
A második az égbolt
A régi még fáj. Kék volt
Telt, szívdöglesztő erdő
Vén folyó, eltekergő
Az ismeretlen úton
Már három puha lábnyom
Jó egyedül a csendben
Kicsikét elveszetten
Friss szellő szárnyán szavak
A titok rejtve marad
Az idő ólomlábán
Fityeg az élet, kábán
Szirmot bontott egy virág
Így született a világ
Szívemből adom neked
Új kaland vár, hát megyek
Tigyi Jégfarkas Balázs
A szeretet jó hely
A szeretet nem mér
A szeretet nem bánt
A szeretet nem kér
A szeretet gyémánt
Tiéd a szíved összes ereje
Tiéd a világ minden ideje
Míg le nem hull a rózsa levele
Ameddig hamvas föld nem lepi be
A szeretet nem zár
A szeretet nem nyer
A szeretet nem fáj
A szeretet jó hely
Tiéd a szépség ős ígérete
Tiéd egy másik hű szeretete
Ne várj, míg lehull a rózsa levele
Ne várj, míg porhanyós föld takarja be
Tigyi Jégfarkas Balázs
Ma adj, holnap már késő
Nézd. Kásásan izzik az ég alja
A kontúrevő naplemente a világot felfalja
Ne félj. Mást úgysem tehetsz, hát búcsúzz el
Távol, nem láthatod, már nő a holnap árnya
És hűséges szeretőd talán utoljára ölel
Távol, nem láthatod, a vérbe borult hegy mögött
Városok égnek és halálos gyönyört gyöngyöznek az álmok
Lángoló ágyakban egymástól csikarnak csókot
Parázstestű ifjak és olvadó szépleányok
A végső ölelés minden érintéssel egyre közelibb
Ma adj szerelmet, mert holnap
Holnap minden darabokra törik
Tigyi Jégfarkas Balázs
Múlt leszek, egy gondolat
Éltél illatomban
Vigyáztad arcomat
Úgy hitted
A mosolyod győzi a gondokat
Éltem illatodban
Vettem testedet
Egy ajtód zárva maradt
Téged rejthetett
Megéltél illatomban
Fagyos, téli napokat
Napfényt vártál, de nem kaptál mást
Csak jeget, havat
Megéltem illatodban
Lélekölő harcokat
Éreztem már jelenünkben
Múlt leszel, egy gondolat
Tigyi Jégfarkas Balázs
Szeresd, aki vagyok
Szeresd, aki vagyok
Aki túlélte a napot
Aki megverte a papot
Aki rámászott a keresztre
Akit bezártak egy ketrecbe
Szeresd, aki vagyok
Aki elcsórta a napot
El is jött a világ vége
És elmúlt úgy
Hogy nem vették észre
Szeresd, aki vagyok
Aki őszintén vacog
Aki akart valamit
Valami nagyot
De csak túlélte a napot
Szeresd, aki vagyok
Aki elszórta, mit lopott
Akinek nincsen más kincse
Csak a szeretet, mit adott
És a szeretet, mit kapott
Tigyi Jégfarkas Balázs
Sebek a tündér kezén
Ott a távolban, ahol a fák hörögnek
Ott láthatod a sebeket a tündér kezén
És ha láttad, már mindent értesz
És tudod, hogy az élet nem csupán udvarias rothadás
Hanem valami egészen más, valami alaktalan csoda
Ezer utat bejársz és nem jutsz sehova
És mégis jó, mégis szép, mégis szíven talál
És csak a bolond emel kalapot, ha érte jön a halál
Tigyi Jégfarkas Balázs