Kamnak

Minek törnél tovább? Állj meg és csak nézzed
Hogyan pereg tovább nélküled az élet
Ugye jó így lebegni, kitárt szárnyaid
A szellő simítja. Semmi erőlködés
Semmi feszülés. Az egyetlen mozdulás
Szíved rebbenése. Hagyd, hogy a tiszta ég
Mossa át megfáradt lelkedet és amit
Elállítottak benned, hogy pörögj, rohanj
Okot keress, célt találj... Most mindez enged
Most minden helyreáll. Csak a nap csókolja
Puhán, szomjazó testedet. Csak az eső
Öntözi lágyan szivárvány bőrödet
Megálló. Nem fáradsz, nem lázadsz tovább
Szíved kelyhét színig tölti a szeretet
Minden lény testvér. Nézd más színű a bőre
Milyen szép! Más hitű a lelke, milyen szép
Amott a forgatagban ő gyűlöl, vért ont
Acsarkodik, szerez. Vad suhanc még, kinek
Az iskolapad hosszú lesz. Vad suhanc ő
Lábait sziklákhoz köti, s buta, mohó
Kedvvel a tőrt békés álmainkba döfi
Most szárnyainkból, vágyainkból vér csepeg
Úgy fáj, hogy vérzel és a Föld forog tovább
...
A folyó felett suhansz tova. Más lettél
Mégis ugyanaz. Lelked kincséből bátran
Osztogatsz. Már tudod, az élet táplálja
A halált és az új életet. Boldog vagy
Szabadon szárnyalsz az egész világ felett

Tigyi Jégfarkas Balázs


 

Gyönyörű topánka

Bele ne akadjon
A lépcső fogába
Gyönyörű topánka
Gyönyörű topánka
A lépcső fokába
Bele ne harapjon
Bele ne harapjon
A fakó világba
Tavaszi ruhája
Százszorszép ruhája
A tüskés világba
Bele ne akadjon
Bele ne szaladjon
Ifjak sudár száza
Az ő mosolyába
Ifjak sóvár száza
Vad szerelmük lángja
A szép kisleánba
Bele ne, bele ne
Ó lángra ne kapjon
Ó ketté ne törjön
A szerelem fája
Szíve sóhajába
Ó el ne merüljön
Fojtó csalódásba
Ó el ne hervadjon
Az élet virága
Az ő fájdalmába
Bele ne harapjon
Bele ne akadjon
A lépcső fokába
Gyönyörű topánka
Gyönyörű topánka

Tigyi Jégfarkas Balázs

Egy lélegzettel

Parányi idődarabba zárva néhány napsugárral
Összeérő álmainkkal, egymásba nyíló végzetünkkel
A Semmit űző vágyainkkal, emlékül hagyott szirmainkkal
Parányi időkaréjba keretezve álomba nyíló álmainkkal
Könnyekből sarjadt szirmainkkal, egymást kioltó vágyainkkal
A Semmibe futó végzetünkkel, emlékül hagyott napsugárral
Az egészet szinte egy lélegzettel
És a végéhez érve, mindez már nem is lényeges
S az egészet csupán egy lélegzettel

Tigyi Jégfarkas Balázs

Darabokból

Elhagytál engem
Elhagytam magam
Semmit sem várok
Remekül hányok
Eldobtál engem
Örvénybe hulltam
Kifog az átok
Fejfák közt járok
Ott hagytál engem
Eltemetetlen
Rajtam a bélyeg
Rúgj belém, kérlek
Kínokból lettem
Szép gyom a kertben
Mindent megértő
Piszkos túlélő
Tanulok újra
Levegőt venni
Élővé válni
Holnapot várni
És te már nem vagy
Nem vagy már bennem
Egyetlen Kincsem
Nem vagy már bennem
Őrzöm a napfényt
Őrzöm a tengert
Áttetsző csendben
Üvegszívemben

Tigyi Jégfarkas Balázs