Figyellek a laptopom mögül.
Tök jó, hogy nem ismerjük egymást.
Egy csomó dolog idegesítene benned.
Például a kinézeted, meg ahogy öltözködsz, a hangod, a másfajta gondolkodásod, a fura szokásaid. Reggelente biztos, hogy hamarabb kelnél fel, mint én és hiába próbálnál csendben készülődni nagyjából úgy, mint egy részeg indián, tutira nem tudnék miattad tovább aludni. Lehunyt szemhéjaim mögül lesnélek, egyre növekvő indulattal, mert csapdába ejtettél a korai keléseddel. Ha kinyitnám a szemem, azzal elárulnám, hogy ébren vagyok és akkor érintkezni akarnál velem. Ha nem nyitnám ki, azt hinnéd, hogy alszom és tovább tartana a „próbálok csendben készülődni, ezért kétszer olyan hangos vagyok, mint általában” című kutyakomédia.
Ahogy így elnézlek, fincsi reggelit készítenél számomra. Behoznád az ágyba virágos tálcán, szépen elrendezve, figyelve a részletekre. Pirítós, kétfajta leki, méz, kávé, vaj, felvágott, sajt, friss zöldség. Fogadjunk, hogy félbevágott koktélparadicsomokat is raknál a tálca szélére. Idióta mosollyal és friss csókkal tálalnád. Mindezt a kávé és a csendes bambulás; a kávé és a cigi; a kávé, a cigi és a reggeli gyűlölethullámom szentségei előtt.
Persze miattad megpróbálnék a reggelihez jó képet vágni. De te átlátnál a vicsorgásomon és észlelnéd, hogy baj van. Megkérdeznéd, mi a baj. Választ várnál. Aggódó képet vágnál, törődnél velem, játszanád a jó fiút, mondom még egyszer, mindezt a kávé és a cigi; a kávé, a cigi és a szokásos, imádott, reggeli gyűlölethullámom előtt. Én reggelente még jobban utálom az embereket és a világot. De te választ várnál, megpróbálnál megcsókolni, én meg feküdnék ott kiszolgáltatva az ébredős, poshadt szájszagommal és a „mindenki hagyjon békén a faszba” hangulatommal.
Persze kihasználnálak, mert érzelmileg egy nulla vagyok, tudd meg, olyan vagyok, mint egy kibaszott férfi, szálkás és durva, egy gyalulatlan oszlopfa. Nem akarnék kötődni, titkokat megosztani, érzelmeket felszínre hozni a mélyből és elmondani neked, nem akarnék megbízni benned és azt se akarnám, hogy te megbízz bennem és elmondj olyan dolgokat magadról, amelyek mélyebbek a langyos, mindenki által használt uszodai lábvíznél. Szeretem a lábvizet, érzelmileg sík vagyok és jól van ez így.
Persze egy idő után a szememre vetnéd, hogy közönyös és felszínes vagyok, én meg rögtön hárítanék, visszalőnék, rád kenném az egészet és amilyen becsületes, kis hülye vagy, el is hinnéd, hogy benned van a hiba. Elhinnéd és átmennél irányításra váró kisfiúba. Hát egy faszt leszek az anyád!
Miért nem lehet csak dugni, kötöttségek nélkül? Szórakozni anélkül, hogy felelősséget kelljen vállalnunk a másik végtelenül bonyolult életében? Nem akarok már belemélyedni semmibe! Véreztem már eleget! Voltam őszinte, odaadó és amikor eldobtak, akkorát nyekkentem, hogy még most is sajog. Voltam padlón kúszó remegés, nem is egyszer és köszönöm, nem kérek belőle többet! Kurva nagy erőket fektettem abba, hogy felálljak a mocsokból, páncélt növesszek és falakat építsek! Erre te azt kívánnád tőlem, hogy mindezt a rengeteg önvédelmi munkát csak úgy ukkmukkfukk dobjam ki az ablakon és nyíljak meg neked pusztán azért, mert te érzel valamit irántam! A becsapott szerelmesek vérétől fekete az éjszaka és közte is a legfeketébb fekete az enyém! Nem leszek soha többé önként préda! Igen, félek az elköteleződéstől és a csalódástól, mégis mi a fenét képzeltél, miért fekszem le veled rögtön az első randin? Szóval az lenne a legjobb, ha vennéd a farmered a szex után és elhúznál, vissza se nézve, otthagyva engem a jóllakottság és a végtelen üresség elfogadható koktéljával. De te erre képtelen lennél, látom a bárgyún csillogó szemeidből! Úristen, ébredj már fel! Itt mindenki adja a bankot és játssza az eszét, mert egyik hülye sem akar lépten-nyomon szembesülni önmagával; a rengeteg elbaszott, kudarcos döntésével; a csalódásaival; a fájdalmaival; a félresiklott életével. Szóval ne gyere nekem itt az őszinteséggel, meg a bizalommal! Szerinted miért iszom, bazdmeg?
Na mindegy, igazam van és kész! Látod, még nem is ismerlek, még egymáshoz sem szóltunk és máris az agyamra mész! A szex mehetne érzelmek nélkül is, nem? Ha meg nem, akkor pénzért, vagy mi a szar? Az meg lesz dögivel, ha továbbra is viseljük a szemellenzőt és a felszínen maradunk. Szóval, kinek is kell akkor egy komoly kapcsolat?
Tigyi Jégfarkas Balázs