Az élet olyan természetesen nő össze
A mintaszerű bomlással
Mintha a kettő ugyanaz lenne
És miért is ne
Hiszen soha, egyetlen percet sem tudtál megfogni
Úgy igazán
Persze igyekeztél mosolyogni, a látszat kedvéért
Ám veszteségeid tengerében hánykolódva
A mosolyból hamar vált
Vicsorgás
Hörgés
Fuldokás
És nem tudtad meg, ki is vagy valójában
A fiatalságod, a szabadságod elhullt a csatamezőn
Megtörtek
És a boltból már az olcsóbb tejet viszed haza
Valahogy élni kell
És megelégszel egy akciós sörrel a tévé előtt
Az Ikeás kanapén, a reklámok kábulatában
Mert addig se zaklat senki
De élet ez
A jövőd rabszolgája lettél
A múlt kudarcai tobzódnak génjeidben
Gyermekeid vére a kompromisszumaidtól terhes
De ha csak egy percet meg tudnál fogni
Úgy igazán
Akkor talán nem gyarapodna a lista
Azokról a dolgokról, amiket meg sem próbálsz elérni
Akkor talán nem szűkölve szűkülne az a pont az időben
Ahova megérkezel majd
Amikor ebből a fáradt jelenből is elmúlsz
Mint egy rossz perc
Dicstelenül
Megalkudva
Tudva
Hogy csak hiányt és bánatot hagytál magad után
Nyisd fel a szemed
Tigyi Jégfarkas Balázs