Beülök a Mekibe. Hamburgert kérek kólával. Zabálok. Fingok. Emésztek. Nézem az emberek sorát meg a mesterséges fényeket, a fejlett világot, melynek része vagyok. Az élet pazar, mert annak akarom látni. Nem kérdezek. Nem gondolkozok. Nem gondolkozok, különben eszembe jutna.
Hogy megettem egy másik élőlényt. A tálcán volt. Nem ismertem korábban.
Hogy a korgó gyomrú horda része vagyok, melynek a neve: emberiség. Ritmusra őrlő fogaink közt szakad darabokra a világ ártatlansága.
Hogy tépjük egymást egy veremben a büdös húsért és csak a győztes lakik jól. De a győztes is csak büdös húst zabál egy mocskos veremben.
Hogy a hamburger az életformánk. Már azelőtt szarrá vált, hogy beleharaptunk volna.
Nyisd fel a szemed!
Írta: Tigyi Jégfarkas Balázs