Nézd. Kásásan izzik az ég alja
A kontúrevő naplemente a világot felfalja
Ne félj. Mást úgysem tehetsz, hát búcsúzz el
Távol, nem láthatod, már nő a holnap árnya
És hűséges szeretőd talán utoljára ölel
Távol, nem láthatod, a vérbe borult hegy mögött
Városok égnek és halálos gyönyört gyöngyöznek az álmok
Lángoló ágyakban egymástól csikarnak csókot
Parázstestű ifjak és olvadó szépleányok
A végső ölelés minden érintéssel egyre közelibb
Ma adj szerelmet, mert holnap
Holnap minden darabokra törik
Tigyi Jégfarkas Balázs