Felraklak a konyhaasztalra Egy seggnyi hely még magát adja A zsíros tányérok között Űrt betöltő hátsód magabiztosan igázza le a porhanyós jövőt Csábítóan nyitott combjaid végsőkig lassítják a szűkülő időt Talán már nem is jár, csak áll, meredten áll Mi persze tovább kutatjuk a zengő végtelent „Egész jól nyomjátok, gyerekek!” – Dicsér hirtelen A fejemben egy hang Apám az, vagy a képzelt istenem Nem tudom, őket mindig keverem A késem hegye még mélységet kutat Azonban a pult széle már nyomja a farod Két orgazmusod lesz hajnalra, ha akarod Tudom, nem nagy szám De te szeretsz és beéred velem Nagy e-vel zuhan ránk a szerelem Utána sajtos pizzát eszünk És a fagyit egymás ajkáról nyalva Végül elalszunk boldogan, jóllakva Szerelem, béke, csendesség, minden jó S ha néha fingunk is, hát csak nevetünk rajta Tigyi Jégfarkas Balázs