És elindultam az úton
És sebzett a kő, sebzett a szél
Sebzett gúny és sebzett acél
Folyt a vérem a rozsdás földre
De nem lettem gyengébb tőle
Csak még szebb
És továbbmentem az úton
És lábam előtt a fegyver
Szólt a félelem és a harag: neked kell
És én elrejtettem a zsebbe
De nem lettem bátrabb tőle
Csak hülyébb
És meneteltem az úton
Használtam a komor fegyvert
Öltem gúnyt és öltem embert
Győztem, győztem, győztem egyre
De nem lettem boldog tőle
Csak seggfej
És vonszolódtam az úton
Fagyos éj jött sötét napra
Belefáradtam a harcba
Dobtam fegyvert a véres földre
De nem lehettem könnyebb tőle
Már nem
És egyedül maradtam az úton
Az emlékeim téptek, faltak
A vétkeim mind visszamartak
És nem láttam fényt semerre
És nem bocsáthattam meg magamnak
Még nem
És most csendesen lépkedek az úton
A fájdalom árnya kísér
Ha jól figyelek, talán átjár a szél
És vigyázok mind a gyermekekre
És homokot szórok a fegyverekre
Tigyi Jégfarkas Balázs