Este van. Szarik a pap, baszik a világra
Végre lekoptak az álszent ájtatoskodók
A hívők, hogy dugnák föl maguknak
Akik nem szeretik hallani még az igaz, magyar káromkodást sem
Napközben játszotta döglött szerepét böcsülettel
Bár gyűrött volt a mosoly és értelmetlen a sok beszéd
De csak ez kell nekik és a kereszt nehéz, oly nehéz
Este van. A padlón heverend a reverenda
Ő meg jól benyakalja a misebort, pornót néz és élvezi
Hogy él, hogy ember
Majd holnap menti a lelkeket újra
Írta: Tigyi Jégfarkas Balázs