Éltél illatomban
Vigyáztad arcomat
Úgy hitted
A mosolyod győzi a gondokat
Éltem illatodban
Vettem testedet
Egy ajtód zárva maradt
Téged rejthetett
Megéltél illatomban
Fagyos, téli napokat
Napfényt vártál, de nem kaptál mást
Csak jeget, havat
Megéltem illatodban
Lélekölő harcokat
Éreztem már jelenünkben
Múlt leszel, egy gondolat
Tigyi Jégfarkas Balázs
Szeresd, aki vagyok
Aki túlélte a napot
Aki megverte a papot
Aki rámászott a keresztre
Akit bezártak egy ketrecbe
Szeresd, aki vagyok
Aki elcsórta a napot
El is jött a világ vége
És elmúlt úgy
Hogy nem vették észre
Szeresd, aki vagyok
Aki őszintén vacog
Aki akart valamit
Valami nagyot
De csak túlélte a napot
Szeresd, aki vagyok
Aki elszórta, mit lopott
Akinek nincsen más kincse
Csak a szeretet, mit adott
És a szeretet, mit kapott
Tigyi Jégfarkas Balázs
Ott a távolban, ahol a fák hörögnek
Ott láthatod a sebeket a tündér kezén
És ha láttad, már mindent értesz
És tudod, hogy az élet nem csupán udvarias rothadás
Hanem valami egészen más, valami alaktalan csoda
Ezer utat bejársz és nem jutsz sehova
És mégis jó, mégis szép, mégis szíven talál
És csak a bolond emel kalapot, ha érte jön a halál
Tigyi Jégfarkas Balázs
Testem víz
A tűzben szolgalány
A tűzben nedves
Áldozat
Engedelmes
Testem zsák
A vágyban nehezék
Rozsdás lánc a sötétben
Fék
A szárnyalásban
Testem cukor
Könnyű felhő
Párom kéjét édesítő
Gyönyört
Rejtő
Testem fegyver
Csontos pöröly
Harci beton
Bárkit
Lenyom
Testem homok
Órája pereg
Elhordja az idő szele
S porlik
S remeg
Testem lopott
Alkotó háta megett raboltam
Testem hű. Enyém
Akarva
Akaratlan
Tigyi Jégfarkas Balázs
A fegyelem ráolvadt az arcodra
Az árnyékod helyetted él
Az alkalmazkodás mestere lettél
A sikertől már nem menthet meg semmi
És ezt a fos szerepet játszod majd egy életen át
Végül a megalkuvás, mint az éhes patkány
Felzabálja a lelkedet
És bár kényelmes a ketreced
Mert pénzzel béleled
De nem leszel más
Mint egy modern. Civilizált. Rendezett
Sikeres. Célorientált. Jól öltözött
Elfogadott. Megfelelő. Hasznos
Alkalmas. Eredményes. Megbízható
Báb
Ha nem rúgod szét időben a falakat
Ha hagyod, hogy megtörténjen
Nyisd fel a szemed
Tigyi jégfarkas Balázs
Amikor a következőre gyújtasz, már fázol
A számlát kéred, mennél, mert kocsmák
És kávék folytonost kihűlnek
Utolsó reményed alkalmi cimborád
Kérdezed, hátha ő tudja
Aztán kiszállsz, otthagyod
A válasz nem az ő múltja
A lányra nézel
Egy boldog világból jött, s ugyanoda tart
Susogja, téged keresett, téged akart
És kacag, ezt már nem is lehetne szebben
És dobban a szív és pihegtek a csendben
Mégis arra gondolsz, majd egy másikkal
Egy másik percben
Aztán kiszállsz, otthagyod
A válasz nincs a szerelemben
Otthon a tükör arccá formál, a dög
Újra szörny leszel, könnyű és kopott
Szokásból vallatod, hátha köp
Aztán kiszállsz, otthagyod
És testeddel az ágyba kapaszkodva
Álmaidban üldözöd
Reggel az elsőre gyújtasz
Betegen szívod a kávé illatát
A szomszédnak ugrasz
Konokul ugatod, hogy minek tagad
Aztán kiszállsz, otthagyod
Dermedt tekintetében saját magad
És keresed, kutatod újra és újra
Tovább és tovább
Tigyi Jégfarkas Balázs