Banánhéjakon lépkedő ember. 424 napja józan. A világ részeg körülötte. Csak falakat és démonokat lát. Méricskélő, rideg tekinteteket. A hazugság talapzatain biztos lábbal taposók, a sikeresek persze megtalálják. Képmutató szólamokkal, gyilkos elvárásokkal, fölényes mosolyukkal, mélybe taszító ítéletükkel.
Nem tartozik közéjük. Nem tartozik senkihez sem. A világ csupa akna és verem. Ő egyedül lépked a borotvapengéken. Nincsenek szárnyai. Ha voltak is, levágták. Vajon meddig bírja? Már kopogtat a 425. hajnala.
Nyisd fel a szemed!
Írta: Tigyi Jégfarkas Balázs