Teremtés

Az első egy gondolat

Riadt gyermek, elszalad

A második az égbolt

A régi még fáj. Kék volt

Telt, szívdöglesztő erdő

Vén folyó, eltekergő

Az ismeretlen úton

Már három puha lábnyom

Jó egyedül a csendben

Kicsikét elveszetten

Friss szellő szárnyán szavak

A titok rejtve marad

Az idő ólomlábán

Fityeg az élet, kábán

Szirmot bontott egy virág

Így született a világ

Szívemből adom neked

Új kaland vár, hát megyek

Tigyi Jégfarkas Balázs

2 hozzászólás “Teremtés” bejegyzéshez

Hozzászólás a(z) Emőke bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük