A harag keserűje kavarog
Ajkad múló ízével a számban
Éles szavakat vágtunk egymáshoz
Súlyos, bántó vackokat
És nem kapaszkodtunk többé mézes csókok emlékébe
Mi történt velünk, nem lehet azt tudni
Az élet robogott át rajtunk, vagy mi adtuk fel túl korán
Mintha lassan, önként vakultunk volna meg és közben
Tovatűnt az ígéret földje, a szerelem és a mályvaszínű óceán is
És most
Most nincs semmi, csak
Nyakig belesüppedve taposunk az iszapos hétköznapokban
Mi éhségtől agresszív, dülledt szemű disznók
Tudva azt, hogy nem kaphatjuk vissza
A fiatalság, a szerelem elmúlt
Világok dőltek össze és egyre gyakrabban öltöztet a halál
És nincs semmi, nem szokatlan, senki sem kiabál
Csak a harag keserűje dübörög ostobán a szánkban
Írta: Tigyi Jégfarkas Balázs