Apád ágyékából köpött kérdőjel vagy Repedt tükörről csorgó Megsimogattak és érezted Szeretve lenni oly jó Szeretve lenni oly jó De utolér az éj A gyengéd kezek végül búcsút intenek A horizonton túl már a hajó Tartod magad, ne lássák szálkás könnyedet Már nincs benned félelem, se éltető harag Tudod. A szakadék felett ködbe vész utad Rálépsz bátran, láthatatlanul Nincs jövőd, se múltad. Csak a szíved Csak a szíved dobog vadul Tigyi Jégfarkas Balázs