Láttad, ahogy a rozsdás vas tenyerem döfte át A véső törte csontod, hallottam a robaját És mikor az éhes lándzsa a mellemben forgott Akkor fiatal véred az ágyékomra csorgott Te voltál a kereszt, amelyen megfeszítettek És én voltam a szög is, mivel nekiszegeztek Sóvárgó szemük voltál, a halálom kívántad Bocsáss meg, bocsáss meg, bocsáss meg a te apádnak Te voltál a Bíró, ki véres kezeit mosta És az arcodba röhögő, félkegyelmű Szolga Dárda volt a te kezedben, Halhatatlan Hóhér Júdást is eljátszottam, fizetségül egy csókért Te voltál, ki elhagyott, ha sújtott magány-átok Tudtam, hogy vége lesz hamar, a jövőbe látok Itt melletted hideg nem lehet. Én mégis fázok Most már rendbe jön minden, egyszer te is belátod Atyám Fiam Ne sírj! Úgy lett, ahogy akartad. Én megbocsátok Tigyi Jégfarkas Balázs
Nap: 2022. február 1.
Magyar magyar utópia
A cél az Hogy vasárnaponként Meccs előtt, a mise után Szex legyen minden magyar háztartásban Magyarnemzés legyen És éljen a nemzet! Éljen Magyarország Magyarország győzni fog, ha nemz Keresztyény Fehér Tehát nem cigány Nem zsidó, nem migráns, nem román Nem ukrán, nem szlovák, kit utálunk még Persze minden idegent, meg egymást is nagyon De ezen belül, ja igen Nem meleg, nem LMBTQ-s Hanem magyar magyarokat Éljen a magyar magyarok Magyarországa És a magyar magyarok Magyarországa győzni fog De nektek is tenni kell érte, mert ne feledjétek Hogy vasárnaponként Meccs előtt, a mise után Kefélni kell, keresztyény, fehér, magyar magyarok A többiek meg elmehetnek a sóhivatalba Tigyi Jégfarkas Balázs
Lelkünk otthona
Végsőt mozdul az idő és megáll Nem pereg tova. Elmúlik minden Álság, leomlanak a zord falak Csak a szívben nyíló virág marad Ölelve tarts! Míg a halál tompa Állkapocsa hervadó csontunkról A sóvár húst hántja. Ha lehullunk Szívünk sáncain szeretünk tovább Örök lelkem lesz lelked otthona Örök lelked lesz lelkem otthona Tigyi Jégfarkas Balázs
Légy dal, légy szabad
Jézus bár meghalt, de neked élned kell Basszus, a jövő teli bűneiddel Üres minden. A tenger szeme csukva Egymagad állasz. Le. Lecsupaszítva A testedben egy stósz kérdőjel lakik Kanos volt az apád, azért vagy ma itt Az árnyékod fogva tart, helyetted él Benned az Öröktől Létező is fél Pedig megmondták, engedetlen gyermek Miképpen élj, és csak módjával vertek Ezzel szemben te semmiben sem hiszel Ha marják a kis lelked, nem sírod el Börtönöd végtelen-hasztalan szerep A fénytől függő világban nincs helyed Szeretnéd, ha vége lenne mindennek De bűnhődnöd kell még. A hitről neked Hiába szajkóznak. Az is csak egy kép Zárkád falán lóg. Be. Bekeretezték Folyton levered, amikor kivered Amikor behunyod félős szemedet Rettegsz, hogy meglátod önmagad. Hát kell Mi elringat pár ezresért és átölel De mennyire, hogy kell egy gyors pótanya Itt a "szeretlek drog, szeretlek pia" Az ébredés persze ugyanúgy megtép Már megint rosszra tettél, a köd sem véd Foszlányaidon vajúdnak az álmok De halva születik minden babájok Az érdek győz, a véres kezű kurva Kínban tocsog a lét, ágyékon rúgva Mért nem futsz el, mialatt tovább vársz ott Akaratlan a saját poklod vájod Nincs átmenet, középút. Itt nem vár más Csak a megrendelt, iszonyú pusztulás Szállj fel, válj felhővé, légy vers, légy szabad Ne bánthassák kis lelkedet a szavak Ne láthassák gaz emberek az utad Szállj fel, válj esővé, légy dal, légy szabad Tigyi Jégfarkas Balázs
Kioldás
A félelem vasmacska. Földhöz köt Nincs szükség rá. Kioldom Szabad vagyok. Senkié A mélység hív. Indulok Gyorsan olvadok Olvadok Szakadékba húz a szívem Engedem Ha elmegyek, benned tovább Élek Persze, az már egy másik Élet Ez szomorú Meglehet Ejts hát Könnyeket Könnyeidben örök lelkem integet Csak neked A félelem vasmacska. Földhöz köt Nincs szükség rá. Kioldom Szabad vagyok. Senkié A mélység hív. Indulok Tigyi Jégfarkas Balázs
Kicsit
Kicsit szeretgetve Kicsit összeszidva Kicsit kényeztetve Kicsit meg nem értve Kicsit behúzódva Kicsit összetörve Kicsit elnémulva Kicsit álmélkodva Kicsit meggörnyedve Kicsit visszaszólva Kicsit megpihenve Kicsit odébb lépve Kicsit kockáztatva Kicsit hajrázgatva Kicsit kifulladva Kicsit teret adva Kicsit elfáradva Kicsit beleunva Kicsit leharcolva Kicsit behódolva Kicsit védekezve Kicsit tán dacolva Kicsit kivérezve Kicsit meglapulva Kicsit emlékezve Kicsi keringőkre Kicsit megrémülve Kicsit megvénülve Kicsit elfelejtve Kicsit karcosodva Kicsi magányokban Kicsit porosodva Kicsit elbúcsúzva Kicsit haldokolva Kicsi anyaölbe Kicsit visszahullva Tigyi Jégfarkas Balázs
Kicsiny Fénysugár
Semmiből jöttél Kicsiny Fénysugár Nem szerettek ott Meleged adtad S te fáztál, mikor Vérbe fojtották A nyíló napot Semmiből törtél Kicsiny Fénysugár Nem volt otthonod Öledbe vetted Szívedbe zártad Meggyógyítottad A sebzett napot Szép hajnalt hoztál Kicsiny Fénysugár Egy gyöngédebb kort Megszelídülünk Általad honunk Lesz a szeretet Te így álmodod Szaladj el, fuss el Kicsiny Fénysugár Nem maradhatsz itt Meleged adtad S megfagysz majd, mikor Újrakezdjük a Vér játékait Tigyi Jégfarkas Balázs
Kedves minden reggel
Minden reggel iszod a kávéd Iszonyúan fáradtan, ócska papucsban, kócos hajjal Bámulod az asztal sarkát minden reggel és Valami hülye faszt hallgatsz a rádióban, aki persze az ellentéted Bársonyhangja van, gerince nincs és mindezzel iszonyúan sokat keres Meredten bámulod a repedéseket a falon Minden reggel iszonyúan büdös a szád és Fosul érzed magad attól, ami még előtted áll Melletted fekszik minden reggel, még úgy aludna ő is Ugyanaz a sors nyúzza, bárcsak tehetnél érte valamit De a tehetetlenség iszonyúan pofánvág Nem tudod, a többiek hogyan csinálják. A neten csupa Jókedvű picsahuszár adja elő magát minden reggel Iszonyú hányingered van már az emberektől Minden reggel ugyanúgy vizelsz, eszel, szarsz és tusolsz Iszonyúan viszket a bőröd egy jó kefélésért, de sietned kell Vár a meló, meg a többi pancser Minden reggel megfogadod, hogy ma összeszeded magad és Teszel egy nagy lépést az álmaid felé Csak előbb persze letudod a kötelezőket és végül Ez is csak egy iszonyú hétköznap marad Minden reggel orvul megkap az iszonyú tudat Hogy ugyanott tartasz, mint tegnap Minden reggel szeretnél elszökni a sorsod elől, de csak halogatod Az idő meg iszonyú sebesen repül tova Minden reggel ülsz az ócska köntösödben, kávét kortyolgatva Hallgatva az iszonyúan hülye faszokat a rádióban És az egyetlen, amiben még reménykedsz Hogy ez a nap is gyorsan múlik el Tigyi Jégfarkas Balázs
Kamnak
Minek törnél tovább? Állj meg és csak nézzed Hogyan pereg tovább nélküled az élet Ugye jó így lebegni, kitárt szárnyaid A szellő simítja. Semmi erőlködés Semmi feszülés. Az egyetlen mozdulás Szíved rebbenése. Hagyd, hogy a tiszta ég Mossa át megfáradt lelkedet és amit Elállítottak benned, hogy pörögj, rohanj Okot keress, célt találj... Most mindez enged Most minden helyreáll. Csak a nap csókolja Puhán, szomjazó testedet. Csak az eső Öntözi lágyan szivárvány bőrödet Megálló. Nem fáradsz, nem lázadsz tovább Szíved kelyhét színig tölti a szeretet Minden lény testvér. Nézd más színű a bőre Milyen szép! Más hitű a lelke, milyen szép Amott a forgatagban ő gyűlöl, vért ont Acsarkodik, szerez. Vad suhanc még, kinek Az iskolapad hosszú lesz. Vad suhanc ő Lábait sziklákhoz köti, s buta, mohó Kedvvel a tőrt békés álmainkba döfi Most szárnyainkból, vágyainkból vér csepeg Úgy fáj, hogy vérzel és a Föld forog tovább ... A folyó felett suhansz tova. Más lettél Mégis ugyanaz. Lelked kincséből bátran Osztogatsz. Már tudod, az élet táplálja A halált és az új életet. Boldog vagy Szabadon szárnyalsz az egész világ felett Tigyi Jégfarkas Balázs