Vihar illatát hordja a szél
De mi bemenekülünk házainkba és
Falak mögül hallgatjuk az ősi hangokat
A táncba hívó, elemi üvöltést
Szívünk riadtan dobog
Mert már nem az a nemzedék vagyunk
Az az esőben táncolós
A falainkba ablakokat vágtunk
Ám azokból csak újabb falakat, ablakokat
És égdörgés elől bújó, riadt emberkéket látunk
Saját elmúlásunk olcsó pillanatképeit
Mikor romlott el minden
Volt egyáltalán esély
Nem tudom. Csak azt, hogy fájdalmas
A falak között élni ezzel a tudattal
Miközben a múltunk, a fiatalságunk
És mindaz a csoda, amivé válhattunk volna
Odakinn táncol a viharral
Tigyi Jégfarkas Balázs
Tetszik!