Nyisd fel a szemed: 15

Most még választhatsz. Ez az élet csodája, hogy annyi rossz döntés után még mindig választhatunk másik utat.

Tudom, hogy a szakadékot te is egy másik élőlény kimart húsával töltötted fel.

Tudom, hogy gyengébbek tetemein gázoltál át, mert ez volt a siker ára.

Az ajkad véres volt, de rúzsnak hazudtad, tudom.

És amikor a gyomrodban a vérszomj tombolt, te is a békéről prédikáltál.

Tudom, hogy ez volt a túlélés ára és mi megfizettük.

De mi van, ha azt mondom, hogy ne fizessünk többet, mert ennyit nem ér meg?

Nyisd fel a szemed!

Tigyi Jégfarkas Balázs

Nyisd fel a szemed: 14

Nekem olyan válasz kellett, amelyik képes volt elűzni a csontjaimba hatoló űrt. Vásároltam hát egyet a kész hitek piacán, akciósan adták. Aztán hallgattam a giccses hangú pásztort és a csorda melegített. Már válaszom volt, kész világképem, tehát pajzsom is volt. Nem kellett gondolkodnom többé és nem kellett szembenéznem a fenyegető űrrel, mely minden másodpercben megkérdőjelezte a létezésem értelmét. Befogadtak. Egy idő múlva már én is elég jól bégettem ahhoz, hogy felálljak a pulpitusra és hirdessem a betevő igét.

Az egyik pillanatban még okés volt minden. Hit pipa, világkép pipa, örökélet pipa, közösség pipa, tejelnek pipa, de egyszer csak bummm. Mi a szart keresek én itt? Ki ez a negédes hangú fasz, aki a szószékről prédikál az én testemben, az én hangomon? És ki ez a sok balek körülöttem, akik mindezt benyelik? Itt csak vesztegetem az időm. Ez nem az én utam.

Az én utam szögletes és nyers, nem simulékony, sem gömbölyű. Az én utam a népszerűtlen, a sikertelen, a nem mutogatni való, a kudarcait vállaló, az életszagú, a nem retusált, a szívből nevetős, a szókimondó, a szarok az egészre, a kétkedéssel övezett, a kiábrándult, a változással teli…

Vagyok, aki vagyok, egy madárijesztő a sok közül. Nem számít. Az űrt saját magam találtam és szembe tudok vele nézni. Nem kell az olcsó vigasz, nem kell az illúzió, nem kell a könnyebbik út, nem kell a látszatbiztonság. Te se add fel, haver és kezdj el végre rákérdezni a dolgokra!

Nyisd fel a szemed!

Tigyi Jégfarkas Balázs

Nyisd fel a szemed: 13

Emlékezem. Egykor a szél nem volt dílere a szennynek.

Uralkodni egyik sem akart még és az időt sem mérték.

Nem akarták ketrecbe zárni a lelked.

Nem létezett pénz, műanyag, bomba, se vezető-seggfej. Nem hordtunk öltönyt, nem volt börtön, kerítés, se egyház, se pornó. Nem pusztítottunk ki teljes fajokat és nem tanultuk kegyetlen zsarnokok neveit történelemórán. Nem imádtunk nagyképű méregkeverőket, se képzelt isteneket.

A lelkem haldoklik. Haldoklik a tiéd is. Pusztulnak a rovarok, a fák, az erdők. A folyók, a ragadozók, a növényevők. Akik repülni tudnak. A vízben élők. A négylábúak. Akik megcsípnek, akik nem csípnek. A gyengébbek. Az igazak. A másik. Feláldozzuk, kiírtjuk, kiszorítjuk. Pénzért. Hatalomért. Érdekből. A bőrükért, a csontjukért. A vérükért, a húsukért. A kényelmünk miatt. Az éhségünk miatt. Mert megtehetjük. Szórakozásból, távcsöves puskával. Atombombával. Mert megtehetjük kerítéssel, fűrésszel, mezőgazdasági termeléssel. Bankjegyekkel. A vágóhídon. A tőzsdén. Otthon az udvarban, a késsel vagy rovarirtóval. Mert megtehetjük autóval, a haladás nevében. Permetezővel. Légycsapóval. A kezünkkel. A hatalom érzetével. A győztesek mosolyával. Egy kényelmes fotelből, egy utasítással, egy ultramodern, kibebaszott irodában. Mert megtehetjük. Mert megteheted.

Az élet vonyít fájdalmában, de mi úgy teszünk, mintha nem hallanánk. A szabadság zsugorodó ketrecben, de mi vakot játszunk. S néhány óra múlva, amikor már mindent és mindenki mást bekebeleztünk, saját magunkat kezdjük felfalni, szűnni nem akaró mohósággal.

Nyisd fel a szemed!

Tigyi Jégfarkas Balázs

Múlt leszek, egy gondolat

Éltél illatomban

Vigyáztad arcomat

Úgy hitted

A mosolyod győzi a gondokat

Éltem illatodban

Vettem testedet

Egy ajtód zárva maradt

Téged rejthetett

Megéltél illatomban

Fagyos, téli napokat

Napfényt vártál, de nem kaptál mást

Csak jeget, havat

Megéltem illatodban

Lélekölő harcokat

Éreztem már jelenünkben

Múlt leszel, egy gondolat

Tigyi Jégfarkas Balázs

Szeresd, aki vagyok

Szeresd, aki vagyok

Aki túlélte a napot

Aki megverte a papot

Aki rámászott a keresztre

Akit bezártak egy ketrecbe

Szeresd, aki vagyok

Aki elcsórta a napot

El is jött a világ vége

És elmúlt úgy

Hogy nem vették észre

Szeresd, aki vagyok

Aki őszintén vacog

Aki akart valamit

Valami nagyot

De csak túlélte a napot

Szeresd, aki vagyok

Aki elszórta, mit lopott

Akinek nincsen más kincse

Csak a szeretet, mit adott

És a szeretet, mit kapott

Tigyi Jégfarkas Balázs

Sebek a tündér kezén

Ott a távolban, ahol a fák hörögnek

Ott láthatod a sebeket a tündér kezén

És ha láttad, már mindent értesz

És tudod, hogy az élet nem csupán udvarias rothadás

Hanem valami egészen más, valami alaktalan csoda

Ezer utat bejársz és nem jutsz sehova

És mégis jó, mégis szép, mégis szíven talál

És csak a bolond emel kalapot, ha érte jön a halál

Tigyi Jégfarkas Balázs

Testem

Testem víz

A tűzben szolgalány

A tűzben nedves

Áldozat

Engedelmes

Testem zsák

A vágyban nehezék

Rozsdás lánc a sötétben

Fék

A szárnyalásban

Testem cukor

Könnyű felhő

Párom kéjét édesítő

Gyönyört

Rejtő

Testem fegyver

Csontos pöröly

Harci beton

Bárkit

Lenyom

Testem homok

Órája pereg

Elhordja az idő szele

S porlik

S remeg

Testem lopott

Alkotó háta megett raboltam

Testem hű. Enyém

Akarva

Akaratlan

Tigyi Jégfarkas Balázs

Nyisd fel a szemed 12

A fegyelem ráolvadt az arcodra

Az árnyékod helyetted él

Az alkalmazkodás mestere lettél

A sikertől már nem menthet meg semmi

És ezt a fos szerepet játszod majd egy életen át

Végül a megalkuvás, mint az éhes patkány

Felzabálja a lelkedet

És bár kényelmes a ketreced

Mert pénzzel béleled

De nem leszel más

Mint egy modern. Civilizált. Rendezett

Sikeres. Célorientált. Jól öltözött

Elfogadott. Megfelelő. Hasznos

Alkalmas. Eredményes. Megbízható

Báb

Ha nem rúgod szét időben a falakat

Ha hagyod, hogy megtörténjen

Nyisd fel a szemed

Tigyi jégfarkas Balázs

A válasz

Amikor a következőre gyújtasz, már fázol

A számlát kéred, mennél, mert kocsmák

És kávék folytonost kihűlnek

Utolsó reményed alkalmi cimborád

Kérdezed, hátha ő tudja

Aztán kiszállsz, otthagyod

A válasz nem az ő múltja

A lányra nézel

Egy boldog világból jött, s ugyanoda tart

Susogja, téged keresett, téged akart

És kacag, ezt már nem is lehetne szebben

És dobban a szív és pihegtek a csendben

Mégis arra gondolsz, majd egy másikkal

Egy másik percben

Aztán kiszállsz, otthagyod

A válasz nincs a szerelemben

Otthon a tükör arccá formál, a dög

Újra szörny leszel, könnyű és kopott

Szokásból vallatod, hátha köp

Aztán kiszállsz, otthagyod

És testeddel az ágyba kapaszkodva

Álmaidban üldözöd

Reggel az elsőre gyújtasz

Betegen szívod a kávé illatát

A szomszédnak ugrasz

Konokul ugatod, hogy minek tagad

Aztán kiszállsz, otthagyod

Dermedt tekintetében saját magad

És keresed, kutatod újra és újra

Tovább és tovább

Tigyi Jégfarkas Balázs

Attila, bocsi

Nem a miniszterelnököm

És csupán a lelki tököm

Tele

Vele

Putyint látogat Kínában

És fészkelődik kínjában

Derék

Menyét

Háborús bűnt is elsimít

Ha kell, becsukja félszemit

Iktor

Viktor

Stadion, foci, nagykereszt

Ha pénzt lát, markol, nem ereszt

Kapzsi

Hapsi

Tanterem, kórház lerohad

Ha látom, vágyom lelohad

Sekély

A kéj

Magyar nép csak őt szereti

Még pokolba is követi

Agyő

Jövő

Nemzeti álhitet ácsol

Sorosozik és migráncsol

Kamu

Szagu

Kis Magyarországot rabol

Nagy Magyarországon tarol

Okos

E kos

Megfertőz téged, követed

Balzsamos hangja keneget

Hájjal

Házal

Mikor minden zseb kiürült

És minden ember elhülyült

Menyét

Lelép

Tigyi Jégfarkas Balázs