Apád ágyékából köpött kérdőjel vagy Repedt tükörről csorgó Megsimogattak és érezted Szeretve lenni oly jó Szeretve lenni oly jó De utolér az éj A gyengéd kezek végül búcsút intenek A horizonton túl már a hajó Tartod magad, ne lássák szálkás könnyedet Már nincs benned félelem, se éltető harag Tudod. A szakadék felett ködbe vész utad Rálépsz bátran, láthatatlanul Nincs jövőd, se múltad. Csak a szíved Csak a szíved dobog vadul Tigyi Jégfarkas Balázs
Kategória: vers
Slágerocska
Lábam nyomát elmossa az eső A kocsmában egy jó kis zenekar Hallgatom a régi slágerokat És nem tudom, az utam merre tart Három hete dobott ki a babám Ő annyira fájt, mint még senki más Száraz szemmel tépte ki a szívem És szív nélkül az élet romos ház Romos házban magányosan álltam Eső verte a törött ablakot Három hétig halálomra vártam De nem jött értem, hát elindulok Lábam nyomát elmossa az eső A kocsmában egy régi zenekar Hallgatom a jó kis slágerokat És teszek rá, az utam merre tart Tigyi Jégfarkas Balázs
Reakció
Egy mögöttem sportkocsiban Két darab nő. Kemény mellű Feszes seggű mind a kettő Napszemcsiben. Gőgös arccal Győztes maszkkal. De komolyan Tudod: menők! Ők a meNők A pirosnál én kiszállok Odamegyek. Belehányok Az ölükbe. Pardon, pardon Csutak üres arcú és rém Hányásszagú, szegény meNők Tigyi Jégfarkas Balázs
Rakd
Feledheted a kínokat Mi égetett, már véget ért Feladhatod a bosszúdat Hogy könnyű szívvel révbe érj Elviheted, mi égig ért Megtarthatod, ki érted élt Felelhetsz most mindörökre A lelked rakd a küszöbre Tigyi Jégfarkas Balázs
Pesti ucca
Napfény itt nem szűrődik át A család penész-szagú biztonságban és a gyermek folyton sír Kutyák hörögnek, gazdák ugatnak A léptek üresen koppannak a faltól-falig létezésben A tekintetek unottak, szürkülnek és kopnak, akár az utcakövek A lakók lelke feslett, görnyedt hátukon hordják világuk tanult kínjait A lányok néha nevetnek, de gyorsan eltűnnek vastag ajtók mögött Valaki gitárt cipel, ma is máshol játszik, messze Cigaretta vágja át a torkot, a füst hangtalan lopakodik A forgalom egyirányú, véges és döglött A galamb a tetőn haldoklik, a falakra rászárad a vér Esőcseppek tördelik az ünnepelt betont Ablakok vakon és süketen bámulnak a semmibe Egy nagymama hátranéz és motyog és töpörödik tovább Lakók óvják sáros kincseiket mohó idegenektől Valaki a járdára önti a felmosóvizet, haja őszül, már csak a halált várja Vele a kör bezárul Tigyi Jégfarkas Balázs
Míg az időd lejár
Árkon átugrálni Hited szárnyán szállni Kín ormára mászni Magányt kiabálni Nap fényéből inni Sólyom után kapni Valakivel lenni Csak ővele kelni Míg az időd lejár Sirály röptét nézni Felhőbe szagolni Esőben fürödni Széllel takarózni Út közepén állni Szemedet lehunyni A csendnek maradni Várni. Várni. Várni Míg az időd lejár Tűzön át rohanni Áldozatot hozni Ütéseket tűrni Bírni. Bírni. Bírni Tekintetbe veszni Csak csodálni, lelni Mégsem megalkudni Merni. Merni. Merni Míg az időd lejár Szeretted temetni Mindhiába, földre Rogyva, könyörögve Kérni. Kérni. Kérni Utolsónak állni Szárnyadat kitárni A Semmibe zúgni Zúgni. Zúgni. Zúgni Ha az időd lejár Tigyi Jégfarkas Balázs
Messzi partokat
Ha sivatagot álmodtál Elfértem egy homokszemben Amikor kastélyt képzeltél Festmény lettem tróntermedben Színes játékod is voltam Szép arcodra mosolyt csaltam Valahányszor eltévedtél Fáklyád voltam, lépted óvtam Mikor meguntál, eldobtál Én túléltem az ég alatt Mint porbelepte, kis kacat Eljöttek, velem maradtak Borotvaéles, vak fogak Lerágták egész múltamat Felőrölt az Öreg Idő És újra semmim sem maradt Amikor semmim sem maradt Megszülettem az ég alatt Part lettem, hullám, vad, szabad Tűz és víz festi arcomat Magam járom utamat, ám Egy bátor hajós, ha akad Hátamra felveszem. Együtt Érni el messzi partokat Tigyi Jégfarkas Balázs
Megbocsátok
Láttad, ahogy a rozsdás vas tenyerem döfte át A véső törte csontod, hallottam a robaját És mikor az éhes lándzsa a mellemben forgott Akkor fiatal véred az ágyékomra csorgott Te voltál a kereszt, amelyen megfeszítettek És én voltam a szög is, mivel nekiszegeztek Sóvárgó szemük voltál, a halálom kívántad Bocsáss meg, bocsáss meg, bocsáss meg a te apádnak Te voltál a Bíró, ki véres kezeit mosta És az arcodba röhögő, félkegyelmű Szolga Dárda volt a te kezedben, Halhatatlan Hóhér Júdást is eljátszottam, fizetségül egy csókért Te voltál, ki elhagyott, ha sújtott magány-átok Tudtam, hogy vége lesz hamar, a jövőbe látok Itt melletted hideg nem lehet. Én mégis fázok Most már rendbe jön minden, egyszer te is belátod Atyám Fiam Ne sírj! Úgy lett, ahogy akartad. Én megbocsátok Tigyi Jégfarkas Balázs
Magyar magyar utópia
A cél az Hogy vasárnaponként Meccs előtt, a mise után Szex legyen minden magyar háztartásban Magyarnemzés legyen És éljen a nemzet! Éljen Magyarország Magyarország győzni fog, ha nemz Keresztyény Fehér Tehát nem cigány Nem zsidó, nem migráns, nem román Nem ukrán, nem szlovák, kit utálunk még Persze minden idegent, meg egymást is nagyon De ezen belül, ja igen Nem meleg, nem LMBTQ-s Hanem magyar magyarokat Éljen a magyar magyarok Magyarországa És a magyar magyarok Magyarországa győzni fog De nektek is tenni kell érte, mert ne feledjétek Hogy vasárnaponként Meccs előtt, a mise után Kefélni kell, keresztyény, fehér, magyar magyarok A többiek meg elmehetnek a sóhivatalba Tigyi Jégfarkas Balázs
Lelkünk otthona
Végsőt mozdul az idő és megáll Nem pereg tova. Elmúlik minden Álság, leomlanak a zord falak Csak a szívben nyíló virág marad Ölelve tarts! Míg a halál tompa Állkapocsa hervadó csontunkról A sóvár húst hántja. Ha lehullunk Szívünk sáncain szeretünk tovább Örök lelkem lesz lelked otthona Örök lelked lesz lelkem otthona Tigyi Jégfarkas Balázs