Napfény itt nem szűrődik át A család penész-szagú biztonságban és a gyermek folyton sír Kutyák hörögnek, gazdák ugatnak A léptek üresen koppannak a faltól-falig létezésben A tekintetek unottak, szürkülnek és kopnak, akár az utcakövek A lakók lelke feslett, görnyedt hátukon hordják világuk tanult kínjait A lányok néha nevetnek, de gyorsan eltűnnek vastag ajtók mögött Valaki gitárt cipel, ma is máshol játszik, messze Cigaretta vágja át a torkot, a füst hangtalan lopakodik A forgalom egyirányú, véges és döglött A galamb a tetőn haldoklik, a falakra rászárad a vér Esőcseppek tördelik az ünnepelt betont Ablakok vakon és süketen bámulnak a semmibe Egy nagymama hátranéz és motyog és töpörödik tovább Lakók óvják sáros kincseiket mohó idegenektől Valaki a járdára önti a felmosóvizet, haja őszül, már csak a halált várja Vele a kör bezárul Tigyi Jégfarkas Balázs
Hónap: 2022. február
Míg az időd lejár
Árkon átugrálni Hited szárnyán szállni Kín ormára mászni Magányt kiabálni Nap fényéből inni Sólyom után kapni Valakivel lenni Csak ővele kelni Míg az időd lejár Sirály röptét nézni Felhőbe szagolni Esőben fürödni Széllel takarózni Út közepén állni Szemedet lehunyni A csendnek maradni Várni. Várni. Várni Míg az időd lejár Tűzön át rohanni Áldozatot hozni Ütéseket tűrni Bírni. Bírni. Bírni Tekintetbe veszni Csak csodálni, lelni Mégsem megalkudni Merni. Merni. Merni Míg az időd lejár Szeretted temetni Mindhiába, földre Rogyva, könyörögve Kérni. Kérni. Kérni Utolsónak állni Szárnyadat kitárni A Semmibe zúgni Zúgni. Zúgni. Zúgni Ha az időd lejár Tigyi Jégfarkas Balázs
Messzi partokat
Ha sivatagot álmodtál Elfértem egy homokszemben Amikor kastélyt képzeltél Festmény lettem tróntermedben Színes játékod is voltam Szép arcodra mosolyt csaltam Valahányszor eltévedtél Fáklyád voltam, lépted óvtam Mikor meguntál, eldobtál Én túléltem az ég alatt Mint porbelepte, kis kacat Eljöttek, velem maradtak Borotvaéles, vak fogak Lerágták egész múltamat Felőrölt az Öreg Idő És újra semmim sem maradt Amikor semmim sem maradt Megszülettem az ég alatt Part lettem, hullám, vad, szabad Tűz és víz festi arcomat Magam járom utamat, ám Egy bátor hajós, ha akad Hátamra felveszem. Együtt Érni el messzi partokat Tigyi Jégfarkas Balázs
Megbocsátok
Láttad, ahogy a rozsdás vas tenyerem döfte át A véső törte csontod, hallottam a robaját És mikor az éhes lándzsa a mellemben forgott Akkor fiatal véred az ágyékomra csorgott Te voltál a kereszt, amelyen megfeszítettek És én voltam a szög is, mivel nekiszegeztek Sóvárgó szemük voltál, a halálom kívántad Bocsáss meg, bocsáss meg, bocsáss meg a te apádnak Te voltál a Bíró, ki véres kezeit mosta És az arcodba röhögő, félkegyelmű Szolga Dárda volt a te kezedben, Halhatatlan Hóhér Júdást is eljátszottam, fizetségül egy csókért Te voltál, ki elhagyott, ha sújtott magány-átok Tudtam, hogy vége lesz hamar, a jövőbe látok Itt melletted hideg nem lehet. Én mégis fázok Most már rendbe jön minden, egyszer te is belátod Atyám Fiam Ne sírj! Úgy lett, ahogy akartad. Én megbocsátok Tigyi Jégfarkas Balázs
Magyar magyar utópia
A cél az Hogy vasárnaponként Meccs előtt, a mise után Szex legyen minden magyar háztartásban Magyarnemzés legyen És éljen a nemzet! Éljen Magyarország Magyarország győzni fog, ha nemz Keresztyény Fehér Tehát nem cigány Nem zsidó, nem migráns, nem román Nem ukrán, nem szlovák, kit utálunk még Persze minden idegent, meg egymást is nagyon De ezen belül, ja igen Nem meleg, nem LMBTQ-s Hanem magyar magyarokat Éljen a magyar magyarok Magyarországa És a magyar magyarok Magyarországa győzni fog De nektek is tenni kell érte, mert ne feledjétek Hogy vasárnaponként Meccs előtt, a mise után Kefélni kell, keresztyény, fehér, magyar magyarok A többiek meg elmehetnek a sóhivatalba Tigyi Jégfarkas Balázs
Lelkünk otthona
Végsőt mozdul az idő és megáll Nem pereg tova. Elmúlik minden Álság, leomlanak a zord falak Csak a szívben nyíló virág marad Ölelve tarts! Míg a halál tompa Állkapocsa hervadó csontunkról A sóvár húst hántja. Ha lehullunk Szívünk sáncain szeretünk tovább Örök lelkem lesz lelked otthona Örök lelked lesz lelkem otthona Tigyi Jégfarkas Balázs
Légy dal, légy szabad
Jézus bár meghalt, de neked élned kell Basszus, a jövő teli bűneiddel Üres minden. A tenger szeme csukva Egymagad állasz. Le. Lecsupaszítva A testedben egy stósz kérdőjel lakik Kanos volt az apád, azért vagy ma itt Az árnyékod fogva tart, helyetted él Benned az Öröktől Létező is fél Pedig megmondták, engedetlen gyermek Miképpen élj, és csak módjával vertek Ezzel szemben te semmiben sem hiszel Ha marják a kis lelked, nem sírod el Börtönöd végtelen-hasztalan szerep A fénytől függő világban nincs helyed Szeretnéd, ha vége lenne mindennek De bűnhődnöd kell még. A hitről neked Hiába szajkóznak. Az is csak egy kép Zárkád falán lóg. Be. Bekeretezték Folyton levered, amikor kivered Amikor behunyod félős szemedet Rettegsz, hogy meglátod önmagad. Hát kell Mi elringat pár ezresért és átölel De mennyire, hogy kell egy gyors pótanya Itt a "szeretlek drog, szeretlek pia" Az ébredés persze ugyanúgy megtép Már megint rosszra tettél, a köd sem véd Foszlányaidon vajúdnak az álmok De halva születik minden babájok Az érdek győz, a véres kezű kurva Kínban tocsog a lét, ágyékon rúgva Mért nem futsz el, mialatt tovább vársz ott Akaratlan a saját poklod vájod Nincs átmenet, középút. Itt nem vár más Csak a megrendelt, iszonyú pusztulás Szállj fel, válj felhővé, légy vers, légy szabad Ne bánthassák kis lelkedet a szavak Ne láthassák gaz emberek az utad Szállj fel, válj esővé, légy dal, légy szabad Tigyi Jégfarkas Balázs
Kioldás
A félelem vasmacska. Földhöz köt Nincs szükség rá. Kioldom Szabad vagyok. Senkié A mélység hív. Indulok Gyorsan olvadok Olvadok Szakadékba húz a szívem Engedem Ha elmegyek, benned tovább Élek Persze, az már egy másik Élet Ez szomorú Meglehet Ejts hát Könnyeket Könnyeidben örök lelkem integet Csak neked A félelem vasmacska. Földhöz köt Nincs szükség rá. Kioldom Szabad vagyok. Senkié A mélység hív. Indulok Tigyi Jégfarkas Balázs
Kicsit
Kicsit szeretgetve Kicsit összeszidva Kicsit kényeztetve Kicsit meg nem értve Kicsit behúzódva Kicsit összetörve Kicsit elnémulva Kicsit álmélkodva Kicsit meggörnyedve Kicsit visszaszólva Kicsit megpihenve Kicsit odébb lépve Kicsit kockáztatva Kicsit hajrázgatva Kicsit kifulladva Kicsit teret adva Kicsit elfáradva Kicsit beleunva Kicsit leharcolva Kicsit behódolva Kicsit védekezve Kicsit tán dacolva Kicsit kivérezve Kicsit meglapulva Kicsit emlékezve Kicsi keringőkre Kicsit megrémülve Kicsit megvénülve Kicsit elfelejtve Kicsit karcosodva Kicsi magányokban Kicsit porosodva Kicsit elbúcsúzva Kicsit haldokolva Kicsi anyaölbe Kicsit visszahullva Tigyi Jégfarkas Balázs
Kicsiny Fénysugár
Semmiből jöttél Kicsiny Fénysugár Nem szerettek ott Meleged adtad S te fáztál, mikor Vérbe fojtották A nyíló napot Semmiből törtél Kicsiny Fénysugár Nem volt otthonod Öledbe vetted Szívedbe zártad Meggyógyítottad A sebzett napot Szép hajnalt hoztál Kicsiny Fénysugár Egy gyöngédebb kort Megszelídülünk Általad honunk Lesz a szeretet Te így álmodod Szaladj el, fuss el Kicsiny Fénysugár Nem maradhatsz itt Meleged adtad S megfagysz majd, mikor Újrakezdjük a Vér játékait Tigyi Jégfarkas Balázs