Címke: vers

Este van, 1

Este van. Szarik a pap, baszik a világra

Végre lekoptak az álszent ájtatoskodók

A hívők, hogy dugnák föl maguknak

Akik nem szeretik hallani még az igaz, magyar káromkodást sem

Napközben játszotta döglött szerepét böcsülettel

Bár gyűrött volt a mosoly és értelmetlen a sok beszéd

De csak ez kell nekik és a kereszt nehéz, oly nehéz

Este van. A padlón heverend a reverenda

Ő meg jól benyakalja a misebort, pornót néz és élvezi

Hogy él, hogy ember

Majd holnap menti a lelkeket újra

Írta: Tigyi Jégfarkas Balázs

Az út

És elindultam az úton
És sebzett a kő, sebzett a szél
Sebzett gúny és sebzett acél
Folyt a vérem a rozsdás földre
De nem lettem gyengébb tőle
Csak még szebb
És továbbmentem az úton
És lábam előtt a fegyver
Szólt a félelem és a harag: neked kell
És én elrejtettem a zsebbe
De nem lettem bátrabb tőle
Csak hülyébb
És meneteltem az úton
Használtam a komor fegyvert
Öltem gúnyt és öltem embert
Győztem, győztem, győztem egyre
De nem lettem boldog tőle
Csak seggfej
És vonszolódtam az úton
Fagyos éj jött sötét napra
Belefáradtam a harcba
Dobtam fegyvert a véres földre
De nem lehettem könnyebb tőle
Már nem
És egyedül maradtam az úton
Az emlékeim téptek, faltak
A vétkeim mind visszamartak
És nem láttam fényt semerre
És nem bocsáthattam meg magamnak
Még nem
És most csendesen lépkedek az úton
A fájdalom árnya kísér
Ha jól figyelek, talán átjár a szél
És vigyázok mind a gyermekekre
És homokot szórok a fegyverekre

Tigyi Jégfarkas Balázs

Prédák és Vadászok

A vadászok és prédák világában
Ő volt a fegyver
De nem sült el
Terített asztalnál éhezett
Vakot játszott, fékezett
Ő volt a fegyver
Sosem sült el

Ő volt a folt
A dicsőség ülepén
Dísztelen utat avatott
Lelke tiszta volt, s kopott
Ő volt a tolvaj
Aki sosem lopott

Ő volt a kopó
Ki nem űzte a vadat
Csak tűrte az ütleget
És éhes is maradt
De nem hajtotta a vadat


Használni akarta a vadász
Az éppen győztes
És igen megbecsülte volna
És igen jól járt volna
Ha eljátssza szerepét
De ő volt a folt, úgyszólván
A siker siket hátsóján
És bátran csendben maradt
Nem sült el
Titokban ember maradt
Nem hülyült el
A vadászok és prédák világában

Tigyi Jégfarkas Balázs

Szerelem nagy e-vel

Felraklak a konyhaasztalra
Egy seggnyi hely még magát adja
A zsíros tányérok között
Űrt betöltő hátsód magabiztosan igázza le a porhanyós jövőt
Csábítóan nyitott combjaid végsőkig lassítják a szűkülő időt
Talán már nem is jár, csak áll, meredten áll
Mi persze tovább kutatjuk a zengő végtelent
„Egész jól nyomjátok, gyerekek!” – Dicsér hirtelen
A fejemben egy hang
Apám az, vagy a képzelt istenem
Nem tudom, őket mindig keverem
A késem hegye még mélységet kutat
Azonban a pult széle már nyomja a farod
Két orgazmusod lesz hajnalra, ha akarod
Tudom, nem nagy szám
De te szeretsz és beéred velem
Nagy e-vel zuhan ránk a szerelem
Utána sajtos pizzát eszünk
 És a fagyit egymás ajkáról nyalva
Végül elalszunk boldogan, jóllakva
Szerelem, béke, csendesség, minden jó
S ha néha fingunk is, hát csak nevetünk rajta

Tigyi Jégfarkas Balázs

Két lélegzetvétel közben

Kihajítottak a Földre minket
Ketrecbe zárva össze, kiéhezett sakálokat
Olyan magányos vagyok, hogy már dugni sincs kedvem
Ki érti ezt? Kevesek
Ők is hallgatnak, bénultan a visszanyelt fájdalomtól
Rám nézel és csupán mohóságot látsz
Egy sóvárgó majmot és mancsokat
Melyek fáradt kebleid markolásszák automatikusan
Persze ugyanez a holdfényben 
A tengerparton, pezsgővel már romantika
Szólsz hozzám és füleket képzelsz a golyóimra
Boldogan mosolyogsz
Miközben én a saját lelkem okádom tele mérgező magjaimmal
Azt mondod szeretsz és én, a kőbunkó nem érzek semmit
Szeretsz? A rántott húst is szereted sült krumplival
Ha feláll a farkam, kérlek ne vedd a szádba
Velem ennél jobbat ma nem tehetsz
A világra ráborult a fájdalom
És a sebeket már senki sem gyógyíthatja be
Ha nem tartasz meg, ellopnak a szavak
És visszatér a realitás, a falakra hugyozott kétségbeesés
Ki vagy te és ki vagyok én? Kígyópikkelyek közé szorult hajtetűk
Otthonunk nincs, célunk sincs
 Kihasználnak egyre nagyobb gengszterek, még aljasabb faszfejek
Pusztán élünk és tűrünk
Szívünkben a nyálcsorgató reménnyel, hátha jobb lesz majd
Kihajítva, ketrecbe összezártan, kiéhezett sakálokként

Tigyi Jégfarkas Balázs

Vigyázz reá

Vonuló felhőárnyak hullámzása a dombhajlaton
Száraz sziklák szúrása eleven talpadon
Napfény ügetése
Fuvallat megváltás-ízű csókja bőrödön
Pillangó szárnycsapása
Levelek sistergő kánona
Fény-árnyék táncza hajladozó lombok alatt
A szerelmes hangban cirógató gyengédség és a
Mozdulatba robbanó vágy
A Kedves illata, tekintete, mosolya
Vadló futása mezőn át
Erdő extázisa eső után
Tengervíz gátfutása a part homokráncai felett
Gyermekszemekből sugárzó bizalom
Öröm fénye, fájdalom pora az emlékek polcain
Jótett, melyért nem kérnek semmit cserébe
Az értés harmóniája
Egy kérdésedre felelet
Virágszirom-teremben őrzött titok
.....
Kölcsönbe kaptad. Vigyázz reá

Tigyi Jégfarkas Balázs

Te meg

Meglapulsz a hátsó ülésen
De rád talál és szíven döf az életed
Ez az utolsó sebesség, ez a rothadás
Ez a dögszag, ez az árulás
Kúszó-hajnal rémület
Feléd-beléd. Te meg kiszállsz
Leszel sarokra álló, kiégett, fázó
Olcsó óvszert szorító, ázó
Könnyed szárítod, ajkad rúzsozod
Leplezed halálos undorod
Egy sóhajba bújsz
Szemed lehunyod
És mint a töppedt idő
Múlsz
De nincs remény, ez rossz szerep
S bár utad a végtelenbe visz
Letérni róla nem lehet

Tigyi Jégfarkas Balázs

Szeretve lenni oly jó

Apád ágyékából köpött kérdőjel vagy
Repedt tükörről csorgó
Megsimogattak és érezted
Szeretve lenni oly jó

Szeretve lenni oly jó

De utolér az éj
A gyengéd kezek végül búcsút intenek
A horizonton túl már a hajó
Tartod magad, ne lássák szálkás könnyedet
Már nincs benned félelem, se éltető harag
Tudod. A szakadék felett ködbe vész utad
Rálépsz bátran, láthatatlanul
Nincs jövőd, se múltad. Csak a szíved
Csak a szíved dobog vadul

Tigyi Jégfarkas Balázs

Slágerocska

Lábam nyomát elmossa az eső
A kocsmában egy jó kis zenekar
Hallgatom a régi slágerokat
És nem tudom, az utam merre tart

Három hete dobott ki a babám
Ő annyira fájt, mint még senki más
Száraz szemmel tépte ki a szívem
És szív nélkül az élet romos ház

Romos házban magányosan álltam
Eső verte a törött ablakot
Három hétig halálomra vártam
De nem jött értem, hát elindulok

Lábam nyomát elmossa az eső
A kocsmában egy régi zenekar
Hallgatom a jó kis slágerokat
És teszek rá, az utam merre tart

Tigyi Jégfarkas Balázs