Címke: jégfarkas

Ha utoléred a segged árnyékát és a tükörből is egy hátsó mered rád, bizony túl magasra törtél.

Ha elbuksz, még megmenekülhetsz.

Nyisd fel a szemed!

Írta: Tigyi Jégfarkas Balázs

Ugyanannyit érsz, mint az öröm, amit másnak adsz. Egy dekával sem többet.

Enni adsz az éhezőnek vagy lendületet a késnek?

A világ szomjazik, de vér folyik a patakmederben.

Te döntesz.

Gyógyítod a világ daganatát vagy felhúzod a csövi elől a kocsid ablakát?

Nyisd fel a szemed!

Írta: Tigyi Jégfarkas Balázs

Haszon, nyereség. Elég motiváció a számodra, hogy lefosszad az élő bolygót. Csak azért nem harapsz a Holdba, mert nem ér el odáig a kibaszott állkapcsod. Azt hiszed, hogy az életformád, az aranyad megvéd. Hogy a barátaid, a kapcsolataid megvédenek. Azt hiszed, hogy győztes vagy. Hogy te vagy a vadász. Hogy lelőheted a vadat.  Hogy ez neked jár.

Hogy ez neked jár.

Sajnálom, de seggfej lettél, tesó.

Nyisd fel a szemed!

Írta: Tigyi Jégfarkas Balázs

Szükséged van rá, mint a levegőre, hogy őszinte legyél.

Az életformád folytonos hazugság, maszkok és szerepek, maszkok és szerepek véget nem érő ismétlődése. Elemészti a lelked és végül egy elegáns öltöny leszel csupán, egy csillogó laptop, vagy az űberfasza mobilod, amely már válaszol is helyetted és azt kamuzza, hogy minden oké, sikeres vagy. Megtervezted az életed, mindened megvan, mindent megkaphatsz és mégis azt vetíti, minden oké, sikeres vagy.

Sikeres vagy? Vagy inkább a kérlelhetetlen valóság elől menekülő kis dedós, aki mások háta mögé bújik. Mások neve mögé bújik. Az igazság elől bújik.

Gyere elő, töröld le hamar a műmosolyt és keress valakit, mielőtt végképp felzabál a makett életed. Keress valakit, akinek feltárhatod a véres, könnyes, szaftos belsődet. A mocskot is, mert ettől vagy ember. És ha megtaláltad, becsüld és szeresd, becsüld és szeresd, mert ő lesz a legértékesebb kincsed a világon.

Nyisd fel a szemed!

Írta: Tigyi Jégfarkas Balázs

Kiestem a fészekből, a Földre zuhantam. Nem tudok repülni.

Körülnézek és látom, hogy te is ugyanígy jártál.

Meg kellene tanulnom repülni. De egyedül nem megy. Egyedül szart se érek.

Neked is meg kellene tanulnod repülni. Mindannyiunknak ez a tanulópályánk.

Ki tudna segíteni? Én segítek neked, te segítesz nekem. Egy hajóban evezünk, tesó.

Nyisd fel a szemed!

Írta: Tigyi Jégfarkas Balázs

A nő csípőtől felfelé kezdődik.

És most felejtsd el a testet, meg a szexet.

Mert mindazt a szépet, miért élned érdemes, máshol leled.

Keresd a szívet, keresd a lelket, a gondolatot, a szerelmet.

A nő csípőtől felfelé kezdődik.

Nyisd fel a szemed!

Írta: Tigyi Jégfarkas Balázs

Hányok mindentől, ami hazug. Önmagammal kezdem.

Lehányom a tükröt; a fasza kocsim; a fasza mobilom; a fasza ruhám; a fasza frizurám; a fasza színészt, aki beilleszkedett a fasza társadalomba és játssza helyettem a fasza szerepem. Lehányom ezt a fasza legényt, akit eljátszok minden fasza napon, akit a fasza haverek hátbaveregetnek; ezt a fasza kamugépet, aki azt mondja, amit a győztesek hallani akarnak. Lehányom magam, mert ez nem én vagyok.

Kihányom jövőm; a múltam; a milliónyi fakuló, manipulált emlékképet; a behazudott vágyakat; a félelmek elől bujdosó álmokat; az olcsó sikerek árán elért, vértelen célokat; nézd meg te is, ez a sírgödör alján összefolyó okádék nem én vagyok.

Lehánylak téged, meg őt, aztán őt és végül őt is. Hányok az igyekezetedtől, mert jobbnak akarsz látszani, mint amilyen vagy. Hányok a gyengeségedtől, mert nem mered önmagadat adni, csak kamuzol egyre. Hányok az életedet irányító félelmeidtől és attól, hogy hagytad magad lenyomni általuk. Hányok a hamis csillogásodtól, a külvilágnak szóló, fogfehérített mosolyodtól és az igyekezetedtől, hogy másnak tűnjél, mint amilyen vagy.

Széthánylak téged és magam, de elsősorban önmagam és még mindig nem tudom, hogy ki a fasz vagyok én.

Ki a fasz vagyok én?

Tényleg, ki a fasz vagyok én?

Azt hiszem, ezúttal a kérdésben rejtőzik a válasz. Akkor meg nem mindegy?

A fő, hogy hányjunk mindentől, ami hazug.

Nyisd fel a szemed!

Írta: Tigyi Jégfarkas Balázs

Beülök a Mekibe. Hamburgert kérek kólával. Zabálok. Fingok. Emésztek. Nézem az emberek sorát meg a mesterséges fényeket, a fejlett világot, melynek része vagyok. Az élet pazar, mert annak akarom látni. Nem kérdezek. Nem gondolkozok. Nem gondolkozok, különben eszembe jutna.

Hogy megettem egy másik élőlényt. A tálcán volt. Nem ismertem korábban.

Hogy a korgó gyomrú horda része vagyok, melynek a neve: emberiség. Ritmusra őrlő fogaink közt szakad darabokra a világ ártatlansága.

Hogy tépjük egymást egy veremben a büdös húsért és csak a győztes lakik jól. De a győztes is csak büdös húst zabál egy mocskos veremben.

Hogy a hamburger az életformánk. Már azelőtt szarrá vált, hogy beleharaptunk volna.

Nyisd fel a szemed!

Írta: Tigyi Jégfarkas Balázs

Banánhéjakon lépkedő ember. 424 napja józan. A világ részeg körülötte. Csak falakat és démonokat lát. Méricskélő, rideg tekinteteket. A hazugság talapzatain biztos lábbal taposók, a sikeresek persze megtalálják. Képmutató szólamokkal, gyilkos elvárásokkal, fölényes mosolyukkal, mélybe taszító ítéletükkel.

Nem tartozik közéjük. Nem tartozik senkihez sem. A világ csupa akna és verem. Ő egyedül lépked a borotvapengéken. Nincsenek szárnyai. Ha voltak is, levágták. Vajon meddig bírja? Már kopogtat a 425. hajnala.

Nyisd fel a szemed!

Írta: Tigyi Jégfarkas Balázs

A képmutatás világbíró leplének bársonyredői közt rejtőzködött. Otthon megverte a gyereket, az asszonyt, a törvényt és az istent. Megverte a gyereket, hogy engedelmeskedjen, hogy higgyen az istenben és ne pofázzon a család dolgairól, no meg jól is esett levezetni a haragját a gyengén. Megverte az asszonyt, hogy engedelmeskedjen, hogy higgyen az istenben és ne pofázzon a család dolgairól, no meg jól is esett hatalmaskodni. Megverte a törvényt és az istent, amikor megverte a gyereket és az asszonyt és ez is jól esett. A gyerek cigány volt, az apa nem és az apa tudta, hogy a cigánynak úgysem hisznek, mert úgy gondolják, hogy annak a vérében van a hazugság. Az asszony soha nem kellett senki másnak, olcsó volt hát, akárcsak az isten, aki ott lejmolt minden utcasarkon és akárki betehette a farzsebébe. Ha a gyereket kérdezted, ő csak az apjára nézett, hogy vajon mit mondhat és mit nem. De belül tudta, már régóta tudta, hogy elbukott és mindig is el fog bukni. Mert végső soron nem tud megfelelni, nem tud engedelmes lenni és nem tud hinni a közönyös és tehetetlen felnőttekben, sem az istenben, akit csak úgy zsebre tett az apja. Az apja mindenkit zsebre tett. A lelkészt, a rendőrt, a tanárt, a családsegítőt, a többi szülőt, minden felnőttet. Őt is zsebre tette volna, de ő úgy érezte, hogy mégsem fér el az apja zsebében. Neki amúgy sincs helye ebben a világban, ahol választani kell, hogy áldozat marad-e vagy kiveszi a részét vérengzésből. Nem akart választani. A gyerek angyal volt és elbukott. Elbukott újra és újra, míg rövidke élete tragikus véget nem ért, mert a tanár, a rendőr, én, a szomszéd, a bíró, te, a szociális munkás, a lelkész, ő, a védőnő, az orvos, mi, a törvényhozó, az ügyvéd, ti, a polgármester, az igazgató, ők, a többi szülő, a többi felnőtt, a társadalom, a törvény és az isten, akik mind-mind beleférnek a bántalmazók zsebébe, hagyták őt elbukni.

Nyisd fel a szemed!

Írta: Tigyi Jégfarkas Balázs